Wild grapevine (Vitis sylvestris C.C.Gmel.) wines from the Southern Caucasus region

Grapevine domestication took place in the Caucasus area known as the Cradle of Viticulture, within or near the geographical area known as the Vavilov Triangle. The phytogenetic resources of Vitis sylvestris C.C.Gmel. have been previously collected and characterized, but the study on micro vinifications of wild grapevines from the Caucasus is new.In the present document, seven grape samples from female individuals of wild grapevine growing in the South Caucasus region were investigated to assess their oenological profile.Wine samples were obtained from the grapes collected from various populations of Armenia, Azerbaijan and Georgia in October 2013 and fermented by the native yeasts.Parameters determined in the wines were, among others, concentration of ethanol (3.63% – 10.15%), pH (3.30 – 4.20), total acidity (1.2 – 10.7 g/L of tartaric acid), total polyphenol index (1.81 – 89.8), and color intensity (2.59 – 20.76). This wide range values is due to the different environmental conditions, the level of ripeness of harvested grapes and their genetic diversity. These data were compared with those obtained in micro vinifications of wild grapevines in Western Europe and wines of several international cultivars.The results of our research demonstrated, that the must of wild grape could be used to improve traditional wines giving to them more coloration.

Paleorecords of Domesticated and Wild Grapevine in Romania: a Review

This paper reviews the, so far available, paleorecords of Vitis sylvestris C.C. Gmel and Vitis vinifera L. from Romania. The study takes into consideration the presence of Vitis pollen from Holocene peat sediment sequences and archaeological context, but also the presence of macrorests from various archaeological sites that date from Neolithic, Chalcolithic, Bronze Age, and La Tène. Both paleobotanical arguments and archaeological discoveries support the theory that places the beggining of viticulture in Romania a few millenia ago, in Neolithic period. Also, written evidences (works of classical authors, epigraphical sources) confirm, indirectly, the presence of grapevine in La Tène period. Occurrences of Vitis vinifera and those of Vitis sylvestris manifest independently of the climate oscillations, being present both through colder and more humid episodes, as well as through drier and warmer events. Probably prehistoric communities have made a constant and deliberate effort, all along the Holocene, to maintain grapevine crops.

A Csepel-sziget fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996)

Jelen tanulmány a Magyarország középső részén levő Duna-ártér fehérnyár-ligeteinek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) társulási viszonyait mutatja be 25 cönológiai felvétel alapján. Laza öntéshomok alapkőzeten és nyers öntéstalajon kialakult állományaik az alacsony ártér viszonylag magasabb szintjeit foglalják el. Faji összetételükkel és fejlett cserjeszintjükkel jól elkülöníthetők a mintegy 1–1,5 m-rel mélyebben fekvő, kötött és iszapos talajú, cserjeszint nélküli fűzligetektől (Leucojo aestivi-Salicetum albae), valamint a magasabb ártéri szinten fejlődő tölgy-kőris-szil ligetektől (Scillo vindobonensis-Ulmetum). Aljnövényzetükben egyes – részben szubmontán jellegű – növények is megje­lenhetnek, amelyek az Alföld egyéb tájain ritkák, vagy teljesen hiányoznak: Anemone ranunculoides, Carex remota, Clematis recta, Crataegus × degenii, Crataegus nigra, Epipactis helleborine, Equisetum hyemale, Galanthus nivalis, Lathraea squamaria, Leucojum aestivum, Paris quadrifolia, Scilla vindobonensis, Vitis sylvestris. Az asszociáció a szüntaxonómiai rendszer „Populenion nigro-albae Kevey 2008” alcsoportjába helyezhető.

Kiszáradó kőrislápok a Duna-Tisza közén (Veratro albi-Fraxinetum angustifoliae Kevey et Papp in Kevey 2008)

Jelen tanulmány a Duna-Tisza köze homokvidékének néhány pontján (Dabas: Turjános; Soltszentimre: Kullér-erdő; Páhi: Pecznyik-erdő, Közös-erdő; Tabdi: Tabdi-erdő; Kiskőrös: Szűcsi-erdő; Kecel: Berek-erdő) előkerült reliktum jellegű kiszáradó kőrislápok (Veratro albi-Fraxinetum angustifoliae Kevey et Papp in Kevey 2008) cönológiai leírását tartalmazza 50 felvétel alapján. Ez az asszociáció a mélyebben fekvő láperdők (Fraxino pannonicae-Alnetum glutinosae Soó et Járai-Komlódi in Járai-Komlódi 1958) és a magasabban fekvő tölgy-kőris-szil ligetek (Fraxino pannonicae-Ulmetum Soó in Aszód 1935 corr. Soó 1963) között helyezkedik el, de szukcessziós iránya inkább a gyöngyvirágos-tölgyesek (Polygonato latifolii-Quercetum roboris) felé tart. Faji összetételükben jelentős szerepet játszanak az Alnion glutinosae és a Molinion coeruleae mellett a Quercetea pubescentis-petraeae elemek, míg a Fagetalia fajok csaknem teljesen hiányoznak. Aljnövényzetük legértékesebb fajai: Dryopteris carthusiana, Iris sibirica, Leucojum aestivum, Listera ovata, Ophioglossum vulgatum, Veratrum album, Vitis sylvestris.

Apró közlemények

1. Elatine alsinastrum és más florisztikai adatok a Budai-hegységből 2. Aszályfű (Eleusine indica) a Maros–Körös közén 3. A karcsú köles (Panicum dichotomiflorum) Gyöngyösön és Felsőnyárádon, valamint a faj terjedése az Északi-középhegységben 4. Symphyotrichum ciliatum a Sajó–Hernád-síkon 5. Alnus incana és Vitis sylvestris az Által-ér völgyében 6. Kiegészítések az Euphorbia prostrata és az Euphorbia serpens hazai elterjedéséhez