Apollónios Rhodios: Argonautika 3. 616–824

The Argonautica by Apollonius Rhodius is the only remaining epic poem from the Hellenistic period and the longest elaboration of the Argonautic myth. After a long time of rejection, in the last few decades the poem has been rediscovered by scientific research, and it has a renaissance in Hungary, as well. Its first Hungarian translation by István Szabó was published in 1877. Ever since we have just a few verses from the Argonautica in our mother tongue. In this article we are presenting a detail from the new, yet unpublished Hungarian translation made by Éva Tordai. The third book of the poem tells the love story of Medea, the Colchian princess and Jason, the leader of the Argonauts – the heroes who wish to acquire the Golden Fleece from the king of Colchis, Aeëtes, Medea’s father. After getting shot by Eros and falling in love with the foreign hero, the heroine suffers from the decision she has to make: if she helps Jason to accomplish the challenges he faces, she betrays her family. The detail below (3, 616–824) describes her thoughts, feelings, inner monologues and the conversation with her sister, Chalkiope.

Apollónios Rhodios – Argonautika 3. 616–824

Apollónios Rhodios – Argonautika 3. 616–824 (Tordai Éva műfordítása)

A Médeia-szerelem tragikus vonásai az Argonautika harmadik könyvében

Jelen tanulmányban az Apollónios Rhodios Argonautikájának harmadik könyvében ábrázolt Médeia- alak értelmezéséhez kívánunk újabb szemponttal hozzájárulni. Bemutatjuk és elemezzük a hősnőben fellángoló érzelem ábrázolására ható, a klasszikus attikai tragikus hagyományra, elsősorban Euripidésre viszszavezethető motívumokat. Az apollóniosi Médeia-kép lehetséges irodalmi előzményeinek körét Euripidés Phaidra-alakjával kívánjuk gyarapítani (Eur. Hipp. 373–524). Feltárjuk a két hősnőben lelki gyötrelmet okozó érzelem kialakulásának állomásait és mozgatóit, illetve kitérünk néhány további motívumra, melyek szintén erősítik a Hippolytos és az eposz kapcsolatát.

A pásztor és a szirének. Megjegyzések Apollónios Rhodios Butés-elbeszéléséhez (Arg. IV, 885–921)

A tanulmány Apollónios Rhodios eposzának egy, a korábbi tradícióban sosem említett hőssel kapcsolatos elbeszélését vizsgálja. A férfielső pillantásra az Argonautika azon mellékszereplői közé tartozik, akik csupán lokális eredetmítoszok héros epónymosaiként kerülhetnek az elbeszélés felszínére, annak történeti, földrajzi hitelét erősítve. A Butés-elbeszélés valójában jóval több marginális alapítástörténetnél. Míg a férfineve pasztorális képzeteket ébreszt, alakja elválaszthatatlan Orpheusétól, s ez a kismítosz metapoetikus olvasatának lehetőségét eredményezi. Butés a Szirénekkel való találkozás során válik ideiglenes főszereplővé: a társait védő Orpheus különös hangokkal igyekszik túlharsogni a madárlányok énekét, azonban így sem képes megakadályozni, hogy a zene által rabul ejtett Butés ne vesse magát a vízbe, a Szirének felé igyekezve. A habokban elmerülő férfit Aphrodité menti meg s emeli maga mellé társistenként hegyi szentélyébe. A tanulmány az apollóniosi epizód és az annak elsődleges modelljét jelentő homérosi szirénjelenet kapcsolatának vizsgálata után további lehetséges előképek felkutatására vállalkozik. A Hésiodos óta az esztétikum szférájától való idegenséget megtestesítő pásztoralak zene általi megigézettségének gondolata, illetve a zenélő pásztor szerelmes istennő segítette apoteózisának motívuma lexikális egyezések alapján (egyebek mellett) a Theogonia avatásjelenetét és a homérosi Aphrodité-himnuszt idézheti, míg a pásztorfigura és a Szirének egymás mellé helyezése a Phaidros enthusiasmosszal kapcsolatos egyik helyét. Mindezek alapján Butés apollóniosi kismítosza a költészet és megismerés viszonyával kapcsolatos görög esztétikai gondolkodás néhány alapszövegének közvetett kommentárjaként is értelmezhető.