Adalékok Janus Pannonius De stella aestivo meridie visa című elégiájának értelmezéséhez

Mindmáig nem jutott nyugvópontra a kutatás azon kérdésben, hogy milyen égitest tűnik föl Janus Pannonius De stella aestivo meridie visa című elégiájában. Bollók János az égitestet az 1462 nyarán Kínában megfigyelt üstökössel azonosította. Álláspontját azonban kétkedés fogadta, s az elégiát elemző újabb tanulmányok a Venus bolygóval való azonosítás mellett foglalnak állást. Tanulmányunkban a kutatásban eleddig figyelmen kívül hagyott irodalmi párhuzamok vizsgálatával amellett érvelünk, hogy a leírás üstököst kíván ábrázolni. Megvizsgáljuk Tito Vespasiano Strozzi Borsias című eposzának hasonló tárgyú leírását, s kimutatjuk, hogy a kedvező hatású üstökösökről vallott asztrológiai fölfogása azonos volt Januséval. Ezt erősítik meg a Matteo Maria Boiardo eclogáiban föllelhető, Janustól származó kölcsönzések is. Úgyszintén figyelmen kívül hagyta a kutatás T. Calpurnius Siculus 1. eclogájának jótékony hatású üstökösét. A szövegszerű megfelelések vizsgálatával megkíséreljük igazolni, hogy ez az ecloga Janus elégiájának egyik fontos előképe volt, s hatása nemcsak az üstökös leírásában, hanem az elégia aranykori motívumokat megidéző fohászkodásában is kimutatható.So far there is no unanimity among researchers concerning the identification of the celestial body appearing in Janus Pannonius’ elegy De stella aestivo meridie visa. János Bollók identified it with the comet observed in China in the summer of 1462. However, his view was not generally accepted, and recent studies on the elegy have argued for an identification with the planet Venus. Based on the analysis of literary parallels so far left out of consideration, in our paper we claim that the description aimed to depict a comet. We examine the similar description found in Tito Vespasiano Strozzi’s epic poem Borsias and show that his astrological views on comets with a beneficial influence were the same as that of Janus. This is further supported by the expressions taken over from Janus in the eclogues of Matteo Maria Boiardo. Researchers have also neglected the beneficial comet in Eclogue I of T. Calpurnius Siculus. Based on the examination of textual parallels we aim to prove that this eclogue was an important model for the elegy of Janus – its influence can not only be detected in the description of the comet but also in the invocation in the elegy alluding to motives of the Golden Age.

Alain-René Lesage et la traduction au XVIIIe siècle : Roland l’Amoureux

En 1717, Alain-René Lesage fait paraître une adaptation en prose du poème italien de Matteo Maria Boiardo, intitulé Orlando innamorato, sous le titre de Roland l’Amoureux. Comme lui-même l’explique dans sa Préface, Lesage élabore son remaniement de l’Orlando innamorato en toute conformité aux nécessités et aux goûts du XVIIIe siècle. Il intervient sur l’architecture du récit, voire sur la dispositio, mais aussi sur l’inventio : il se base sur le principe de vraisemblance, il introduit une plus grande cohérence dans la narration, il « corrige » tout ce qui apparaît trop fantastique et irrationnel, il offre plus de bienséance dans le langage et les comportements, il modifie de nombreux épisodes dans le but de révéler sa dévotion envers la royauté et il transforme certaines aventures afin d’être fidèle au concept, très important à son époque, de la quête du bonheur. Le travail de Lesage est une réussite : son roman est lu tout au long du siècle, faisant l’objet de huit rééditions jusqu’en 1793. Même si Lesage n’a pas restitué la musicalité de l’ottava rima ni le « rythme » de l’original, par son Roland l’Amoureux, il a contribué à faire connaître en France l’ouvrage de Boiardo et à faire goûter au lecteur français l’ars imaginativa de ce poète. La traduction de Lesage, dont la narration brève, claire et logique se lit sans trop d’effort, a offert – et offre encore – des « moments captivants » aux amateurs de romans d’aventures et elle garde son prestige même de nos jours parce qu’elle nous livre de précieuses informations sur les goûts de son public et de son époque, ainsi que sur ses propres penchants moraux et artistiques.

Intento de una definición genérica del poema renacentista italiano a la luz de las reflexiones teóricas de Ortega y Gasset, Lúkacs y Bajtin

La definición genérica de la novela o de lo novelesco es problemática tal cual, sin reparar ya en la forma histórica de la novela a la cual queremos aplicarla. Este artículo propone una contribución a la definición genérica del poema renacentista italiano de los finales del siglo XV y del siglo XVI, a base de las reflexiones de José Ortega y Gasset, Georg Lukács y Mijail Bajtin sobre la novela. La investigación se refiere a las tres obras más importantes de la épica italiana renacentista: Orlando enamorado (Orlando innamorato) de Matteo Maria Boiardo de finales del siglo XV, Orlando furioso de Ludovico Ariosto de la primera mitad del siglo XVI y Jerusalén liberada (Gerusalemme liberata) de Torquato Tasso de la segunda mitad del siglo XVI. Además han sido incluidos algunos poemas descritos en general como menores: Guirón el Cortés (Gyrone il Cortese) de Luigi Alamanni, Amadís (Ama- digi) de Bernardo Tasso, Reinaldo (Rinaldo) de Torquato Tasso – todos de la midad del siglo XVI – y Jerusalén conquistada (Gerusalemme conquistata) de Torquato Tasso de finales del siglo XVI. La base de todas estas obras es sin duda el poema caballeresco, ya que sus autores constantemente vuelven a introducir sus motivos y fórmulas estilísticas.