Kim Dzsongün és Kim Dzsongün – Egy személy, két nézőpont

Recenzió

Gyerekkatonák a jemeni polgárháborúban

Jemenben napjainkra humanitárius krízis alakult ki a több éve folyamatosan zajló polgárháború eredményeként. A szemben álló felek mindegyike kihasználta a kritikus életkörülményeket, a vallási–politikai meggyőződéseket, valamint a jemeni tradíciókat, amikor intenzív toborzó tevékenységet folytattak fegyveres erejük növelésére a 18 év alatti fiatalok között, súlyosan és tudatosan megsértve ezzel a vonatkozó nemzetközi előírásokat. A tanulmány célja, hogy a statisztikai adatok szemléltetése mellett részleteiben elemezze a gyerekek csatlakozásának okait, a toborzásukra alkalmazott módszereket, kiképzésüket, és bevetésüket, valamint a mindezekkel összefüggő propagandatevékenységet. A szerző kitér a kedvezőtlen folyamat megállítására tett intézkedésekre is, valamint a gyerekkatonák rehabilitációjának problematikájára és a kedvezőtlen kilátásokra, amennyiben a jelenlegi tendencia akuttá válna.

A diszkriminációtól a rendkívüli intézkedésekig

Chile célországgá vált mindazok számára, akik Latin-Amerikán belül szeretnének új hazát találni. Ilyenek a haitiak, az egyik új bevándorló csoport. A tanulmány fő célja a jelenlegi chilei tendenciák, azon belül a haiti migrációval kapcsolatos kihívások és jövőbeli szcenáriók elemzése a szektorális biztonságelmélet (koppenhágai iskola: Wæver, Buzan és de Wilde) társadalmi fókuszának segítségével, a helyzet társadalom általi biztonságiasításától egészen az állam által foganatosított rendkívüli intézkedésekig.

Magyar–kolumbiai kapcsolatok: diplomáciatörténeti elemzés

Magyarország és a dél-amerikai országok kapcsolata a 2015-benmeghirdetett Déli Nyitás stratégia nyomán az utóbbi néhány évben dinamikus fejlődésnek indult. 2017-benszámos más térségbeli államhoz hasonlóan újra megnyitották a magyar nagykövetséget Kolumbia fővárosában, Bogotában is. Az aktuális külpolitikai trendek, valamint a globalizáció és a technikai fejlődés hatására a diplomáciai kapcsolatok egyre inkább felértékelődnek az olyan hazánktól közel tízezer kilométeres távolságra levő országokkal is, mint Kolumbia. Jelen kutatás e körülményekhez igazodva kronologikusan, diplomáciatörténeti elemzés formájában dolgozza fel a kolumbiai–magyar reláció témakörét a 20. század elejétől napjainkig bezárólag.

Kell-e készülnünk a földönkívüli civilizációkkal való találkozásra?

Tavaly volt 70 éve, hogy Enrico Fermi megfogalmazta híres paradoxonát: ha lennének földönkívüli civilizációk, már találkoznunk kellett volna velük. Az elmúlt évtizedekben számos kísérlet történt az ellentmondás feloldására, de annak tisztázására csak alig, hogy az egyes magyarázatokból milyen stratégia következik az emberiség számára – pedig egy ilyen esemény potenciálisan a teljes megsemmisülésünkkel járhat. Jelentenek-e fenyegetést a földönkívüliek? Mit tegyünk, hogy túléljük a velük való találkozást? Az ezekre a kérdésekre adott válasz nagyban függ attól, hogy milyen magyarázatokat tartunk valószínűnek a Fermi által felvetett problémára. Ez a tanulmány nem vállalkozik arra, hogy kimerítően elemezze – vagy akár csak felsorolja – az elmúlt évtizedekben javasolt számtalan lehetséges választ, megelégszik azzal, hogy a legfontosabbakat négy nagy kategóriába rendezze, és erre építve megvizsgálja, hogy a különböző feltételezések milyen cselekvési irányt tesznek szükségessé az emberiség biztonságának megóvása érdekében.

Kiberbiztonsági kitekintés

Az információs technológiák dinamikus fejlődésével a kibertér önálló hadszíntérré vált, ahol már évek óta zajlanak az összecsapások a világ nagyhatalmai, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és Kína között. Ugyanakkor a vezető regionális hatalmi és nukleáris ambíciókkal rendelkező Irán, valamint a hozzá hasonlóan a nemzetközi közösség aggodalmát kiváltó, vitatott atomprogramot folytató és ballisztikus rakétatechnológiát fejlesztő Észak-Korea is figyelemre méltó szereplők a kibertérben. Ezen országok már évekkel ezelőtt felismerték a kiberhadviselésben rejlő lehetőségeket és várhatóan egyre több ország kezd majd ilyen irányú fejlesztésekbe, mert a lemaradásnak komoly következményei lehetnek.

A német stratégiai vízió átalakulása a 2010-es években

A tanulmány az elmúlt évtizedben elfogadott német stratégiai dokumentumok és szakpolitikai iránymutatások primer elemzésén keresztül vizsgálja a német stratégiai gondolkodás elmozdulását az aktívabb nemzetközi szerepvállalás irányába, rámutatva a 2020-as évekre kialakult stratégiai jövőkép jellemzőire is. Az elemzés elsőként az egyes dokumentumok stratégiai környezetről kialakított koncepcióját vizsgálja, azaz, hogy milyen földrajzi fókuszú és milyen jellegű fenyegetésekkel számolnak, milyen lehetőségeket látnak az érdekérvényesítésre, milyen külpolitikai eszközöket helyeznek előtérbe, milyen keretben képzelik el a honvédelmet és a nemzetközi műveleteket, illetve hogy hogyan viszonyulnak a katonai erő alkalmazásához. A vizsgált tényezők második csoportja a fegyveres erőkhöz kapcsolódóan azt vizsgálja, hogyan változott a német védelmi költségvetés 2008 óta, illetve hogy hogyan néz ki az egyes költségvetési területek finanszírozása, mi a stratégiai jövőkép a fegyveres erők használatához kapcsolódóan, illetve mik a fegyveres erők feladatkörei. Arra is kitér az értékelés, hogy a nemzetközi együttműködés fokozása megjelenik-e a képességfejlesztés területén. Mindebből átfogó képek alkotnak a szerzők a német stratégiai vízió változásáról kül-, biztonság- és védelempolitikai megközelítésben.

N. Rózsa Erzsébet – Hagyomány és modernitás. Az iráni külpolitika kihívásai a 21. század elején

Recenzió

Angelo Miculescu – Románia kínai nagykövete

Könyvszemle az Angelo Miculescu Ambasador la Beijing. Telegrame desecretizate 1982-1989 című kötetről