A társadalmi tagolódás sémájának újragondolása. A tagolódás rendszereken átívelő trendjei : Az Andorka-séma nyomdokain

Tanulmányunk első részében tömör kritikai értékelést adunk a tagolódással kapcsolatos főbb konstrukciókról. Ennek kapcsán az a hipotézisünk, hogy az egyes konstrukciók szükségszerűen csak részlegesen képesek leképezni a társadalom meglehetősen színes tagoltságát. A tanulmány második része az Andorka-séma előzményeit, valamint az idők során kialakított modellváltozatokat, míg harmadik része – empirikus adatok alapján – a rétegződés hosszú távú trendjeit mutatja be. Az idősorok – az egyes rétegek további kiterjedését illetően – felső plafonok, illetve „plafon közeli” helyzetek kialakulására utalnak, ami jelentős mértékben hozzájárult a társadalmi szerkezet konzerválódásához. Továbbá, a trendek arra engednek következtetni, hogy a modernizáció nem mindig jár együtt a szellemi foglalkozásúak részarányának növekedésével. Következésképpen a társadalmi fejlődés, és ezen belül a társadalomszerkezet is inkább ciklikus jelleget mutat.

A személyiségfejlődés megtestesülése a pszichoanalitikus mozgáselemzés szemszögéből

A tanulmány a Judith S. Kestenberg és mozgáskutató csoportja által kidolgozott mozgáselemző módszer elméletét és embodiment-felfogását mutatja be. Tánc- és mozgásterapeutaként és Kestenberg-mozgáselemzőként igyekszem bemutatni azt az embodiment-felfogást, amelyet Kestenberg a pszichoanalízis eszmerendszerén belül képviselt. A Kestenberg Mozgás Profil (KMP) a mozgás pszichodinamikus elméletének tekinthető, mely a személyiségfejlődést a mozgásfejlődési folyamatokon keresztül értelmezi. A mozgást, mozdulatokon keresztüli kifejezést és testi tapasztalatokat előtérbe helyező megközelítés a korabeli pszichoanalitikus körökben egyedülálló gondolatokat fogalmazott meg az érzelmek, a kogníció és a kapcsolati mintázatok szomatikus interakciókban való megtestesüléséről, amelyeket a személyiségfejlődés tapasztalati fundamentumának tekint. A KMP használata leginkább a táncmozgás-terápia területén terjedt. Alkalmazása a tánc- és mozgásterápián kívül a nonverbális viselkedéskutatások, a pszichoanalitikus terápia, a gyermek-pszichoterápia, illetve a gyógypedagógia és a családsegítés területein is előfordul. A tanulmány elsősorban a KMP integratív, dinamikus elméletének bemutatására vállalkozik, az embodiment-paradigmával összehangzó gondolataira fókuszálva.

Testet öltött kultúra – orvostudomány és embodiment

Az embodiment-elméletet az orvostudomány számos területe használja, jelenségét változatos betegségekkel, állapotokkal, kezelésekkel összefüggésben vizsgálja. Jelen tanulmány célja – a terjedelmi korlátból és review-jellegéből adódóan –, hogy egyfajta betekintést nyújtson az embodiment-paradigma változatos megjelenésének, értelmezésének és alkalmazásának sokszínűségébe az orvostudományi területeken. Az áttekintett szakirodalomban számos esetben testi változásokkal, torzulásokkal, vagy megváltozott észleléssel, érzékeléssel járó kórképek és állapotok voltak a fókuszban (például várandósság, tumorok vagy szervtranszplantáció), de egészen távolinak tűnő területeken is zajlottak vizsgálatok, mint például a pszichiátria (skizofrénia, demencia, depresszió vagy anorexia), a pulmonológia (asztma és COPD) vagy az endokrinológia (perimenopauza). A testi elváltozásokkal járó állapotokkal és betegségekkel összefüggő vizsgálatok a nőiesség–férfiasság, a testi tünetek, megváltozott testérzetek megélésével foglalkoztak, míg az általánosabb kérdéseket szemléző publikációk a terápiás kapcsolatot, a (betegség)megértést, az adherenciát, illetve a terápiás hatékonyságot is érintették.

Lukács és az értelem életimmanenciája

Ahogy Márkus György írta, a kultúra volt Lukács életének „egyetlen” gondolata. Az esszé ezt a jól ismert tézist igyekszik újragondolni. A kultúra Lukács számára az értelmes élet, az „értelem életimmanenciájának” kérdése: kultúra csak olyan történelmi korszakban lehetséges, ahol az élet már maga megformált, ahol tehát az értelemadó forma nem egy idegen anyaggal áll szemben. Anyag és forma szembenállása a társadalmi világ értelemteli komplexumainak kiürülését jelzi, és antinómiák láncolatát szabadítja el. Ezt az antinomikus világkorszakot írja le az ifjúkori főmű, „A regény elmélete”, és az értelem életimmanenciájának, a totalitásnak a helyreállítását ígéri a Történelem és osztálytudat forradalmi víziója. De erre a problémakomplexumra válaszol majd a 30-as években egy új, „forradalom utáni” korszakban a realizmus elmélete is. A valósággal való megbékélés jegyében, s ennyiben a Történelem és osztálytudat víziójával szakítva, egy olyan művészet igényével lép fel Lukács, melynek az lenne a hivatása, hogy a polgári világkorszak totalitásában, a történelem dialektikus mozgásában feltárható immanens értelemalakzatok képmását adja. Egy program, amelyet nem igazolt a történelem.

„Fehér köpeny” és „guruló gyógyszerész” : A magyar gyógyszerészet szovjetizálása

A magyar gazdaság szovjetizálása a gyógyszerészet területén is jelentős változásokat hozott. A termelés volumenének központi meghatározása által a gyógyszeripar és -kereskedelem bekapcsolása a tervgazdaságba viszonylag magától értetődő volt. Nagyobb kihívást jelentett azonban ugyanez a feladat a hagyományos patikai munka, a gyógyszerek manuális előállítása, vagyis a magisztrális gyógyszerkészítés esetén. Ehhez olyan munkafeltételeket kellett teremteni, melyek biztosítják a gyógyszerészek munkájának mérhetőségét, ezáltal a normakijelölést. Mindezt fokozott specializációval, a munkafolyamatok feldarabolásával és az iparszerű gyógyszer-előállítás feltételeinek kialakításával kívánták elérni. Ezt a célt szolgálta a szovjet típusú mintagyógyszertárak létrehozása országszerte. A kézműves gyógyszerkészítés háttérbe szorítását és a tayloriánus munkaszervezés előtérbe kerülését az egyéni autonóm munkavégzés korlátozásaként is értelmezhetjük.

A makroökonómia újragondolása a 2008-as válság után

A tanulmány célja a közgazdaság-tudomány pluralitásának és 2008-as világválság utáni újragondolásának elemzése. Ismertetjük a főáramú neoklasszikus iskola válságát, illetve az az irányzaton belüli reformjavaslatokat. Ezután számba vesszük a különböző heterodox irányzatokat (posztkeynesiánus, minskyánus, modern monetáris elmélet, intézményi, marxiánus, nemnövekedés, behaviorista), illetve azt, hogy ezek az elmúlt időszakban milyen javaslatokat tettek a releváns közgazdaságtan megteremtése felé. A tanulmány konklúziója, hogy bár ténylegesen izgalmas pluralitás létezik, jelentős előrelépésekkel, ám a hegemón főáram továbbra is csak korlátozott mértékben engedett teret ezeknek az alternatív gondolatoknak.

A magyarországi „téri fordulat” egyik sarokköve : Berger Viktor (2018): Térré szőtt társadalmiság. A tér kategóriája a szociológiaelméletekben. Budapest: L’Harmattan–Könyvpont.

Az 1980-as és ‘90-es években a társadalom- és bölcsészettudományok számos területén végigsöpört az ún. „spatial turn”, azaz a tér felé fordulás, a térbeliség kiemelt szerepének felfedezése. A recenzált kötet e fordulat megkésett magyarországi recepciójának egyik sarokköve, amelyben Berger Viktor a térrel, térbeliséggel foglalkozó legfontosabb szerzőket és gondolataikat mutatja be, elsősorban a szociológia szemszögéből. Munkája a szociológusok számára azért rendkívül értékes, mert feltárul előttük több nem-szociológus szerző térelméleti munkássága, míg a földrajzosok számára azért, mert megismerhetik belőle a klasszikus és kortárs szociológia térrel kapcsolatos gondolatait.

Embodiment a pszichológiában: a diszkurzív pszichológia olvasata

Tanulmányunk a diszkurzív pszichológia különféle embodiment-megközelítéseit, illetve az embodied szelffel kapcsolatos elméleti megállapításait mutatja be. Az embodiment fogalma és használata többrétű a diszkurzív pszichológiában: egyes kutatók a makrodiszkurzus szerepét emelik ki, a társadalmi-kulturális diszkurzusra koncentrálnak, mások inkább a mikrodiszkurzusban, az interszubjektív egyeztetések, interakciók szintjén találják megragadhatónak az embodimenthez kapcsolódó jelenségeket. Az embodied tapasztalat, illetve a test ily módon megjelenhet a társadalmi diszkurzus termékeként, lehet a társadalmi diszkurzus vagy a közvetlen interakciók tárgya, de a testi performativitáson keresztül a test aktív cselekvővé válhat a diszkurzusban, továbbá valamely társadalmilag elfogadott és értelmezett jelrendszer anyagi hordozója is lehet. A testiesülés folyamata gyakran az embodied identitás, illetve a különböző énaspektusok összefüggésében kerül a kutatások fókuszába.

Osztálytalálkozó : Éber Márk Áron (2020): A csepp. A félperifériás magyar társadalom osztályszerkezete. Budapest: Napvilág Kiadó. (Társadalomelméleti Műhely sorozat)

Hogyan képzeljük el a magyar társadalom szerkezetét? Éber Márk Áron szociológus 2020-ban megjelent könyve egy olyan vízcsepphez hasonlítja, amely az elmúlt négy évtizedben mindinkább megnyúlt. Egyaránt nőtt a távolság a felül és az alul levők, az uralkodó és az alávetett helyzetűek, a tőkejövedelmekből élők és a dolgozók között. Ebben a recenzióban főként a könyv üzenetének relevanciáját mutatom be.

Bevezetés: nyelvészeti etnográfia és antropológia

A nyelvészeti etnográfiai és antropológia kortárs szövegeit közreadó válogatás bevezetője azokat a csomópontokat helyezi középpontjába, amelyekben a különböző megközelítések, elméleti viszonyulások és empirikus tapasztalatok összeérnek. A bevezető a terület néhány újabb fejleményét az indexikalitás, a heteroglosszia, az interdiszkurzivitás, a regisztrálás és a diszkurzusok körforgásának koncepciójával összefüggésben tárgyalja.