TANÁROK NYELVI AGRESSZIÓJA

A verbális agresszió gyakori jelenség a társas érintkezés során, melyet a gyermekek, hasonlóan más viselkedésekhez, többnyire a környezetükben tanulnak meg, ezért nem mindegy, hogy milyen mintákat látnak maguk körül. Kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük az iskolai agresszió egy specifikus vetületét, a tanár-diák kapcsolatban a tanárok nyelvi agressziójának jelenlétét, ennek okait és mértékét. A kutatásban egy online kérdőívvel dolgoztunk, melyet 153 felnőtt személy töltött ki, akik iskolai élményeikre vonatkozóan válaszoltak a verbális agressziót feltáró kérdésekre. Az eredmények alátámasztják azt a feltételezésünket, mely szerint a tanári kommunikációban megjelenik a verbális agresszió. A válaszadók szerint ennek a legfőbb oka, hogy a tanárok nem ismernek más nevelési, fegyelmezési eljárásokat. A válaszok rávilágítanak arra is, hogy a tanulók irányába megjelenő verbális agresszió elsősorban a teljesítményük minősítésén alapszik.

VÁLTOZATOSSÁG AZ EGYÉNI NYELVHASZNÁLATBAN SZEGEDI BESZÉLŐKKEL KÉSZÍTETT INTERJÚKBAN

A dolgozat a Szögedi Szociolingvisztikai Interjú két adatközlőjének nyelvhasználatát vizsgálja. A SZÖSZI keretében szegedi lakosokkal strukturált szociolingvisztikai interjúk – benne nyelvhasználati tesztek – készültek. A terepmunkások az interjú folyamán az ö-ző nyelvváltozatot beszélték. A dolgozatban vizsgált két adatközlő az interjúban az ö-ző változatot beszélte. Az interjúk elemzése választ adhat arra, milyen összefüggéseket mutatnak az adatközlők nyelvi szocializációjának körülményei és a szegedi tájnyelvvel kapcsolatos értékítéletei. Az adatközlők nyelvhasználatát elemezve érdemes azt is megvizsgálni, hogy a különböző témákról beszélgetve (iskola, munka, udvarlás stb.) van-e különbség az ö-zés mértékében. Mindkét adatközlő beszéde változik az egyes témák esetében, de nemcsak a témák, hanem a nyelvjáráshoz és a standard magyarhoz való viszonyuk is meghatározza, milyen mértékben ö-znek. Néhány téma azonban (család, életveszély) nem a várt hatást mutatta, vagyis nem a vernakuláris nyelvhasználat felé mozdult el beszédük az ö-zés tekintetében.

A PUSZTA MINT TOPOSZ

A XX. század első felének magyar irodalmában a nagyváros-vidék, központ-periféria Nyugat-Európában is meglévő, egymást kiegészítő toposzai mellett megjelenik a falut vagy kisvárost a pusztával, tanyával szembeállító kettősség. A fenti térreprezentációnak megvannak a maga sztereotípiái, de ennél is fontosabb, hogy egy tágabb, lélektani-antropológiai, társadalmi és végső soron ideológiai kontextusba illeszkedik, ami – a XIX. századi magyar lírából és elbeszélő hagyományból tudatosan építkező – Adytól, Móricztól Szabó Dezsőn át Illyésig, Németh Lászlóig végigkövethető. A fenti diskurzus megteremtésében meghatározó szerepet játszik Móricz Zsigmond prózája a Sáraranytól az Árvácskáig, a Kerek Ferkótól a novellák világáig. Ezek közül is kiemelkedik az Úri muri, ahol Móricz egyrészt rendkívül sokféle módon él a tér jelentésteremtő szerepével: úgy, mint a szereplők konfliktusrendszerét leképező motívummal, mint a hősök lelkivilágát tükröző hellyel, vagy mint a magyar múlt örökségét és a jövő lehetőségeit szimbolizáló formával. Ugyanakkor többféle, néha egymásnak ellentmondó szimbolikus jelentést tulajdonít a toposznak, mélyen merítve annak értelmezéstörténetéből. Ennek következtében rendkívül rétegzett, bonyolult összefüggésrendszer fókuszában áll a puszta képe ebben a regényben. Ugyanakkor tetten érhető Móricznak az a törekvése is, hogy a jelkép egymásra rakódó rétegei közt – ha nem is mindig kifejtve, néha csak sejtetés formájában – összefüggést teremtsen. E bonyolult jelentéskomplexum alkotóelemeinek szétválasztása, eszmetörténeti forrásainak feltárása, a Móricz által köztük teremtett kapcsolatok felfejtése lesz a tanulmány témája.

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ MŰVEINEK FORDÍTÁSI KIHÍVÁSAI: ADALÉKOK A TÉMA TANULMÁNYOZÁSÁHOZ

A tanulmány Krasznahorkai László művei szerbre való átültetésének nehézségeit próbálja körülírni-érzékeltetni, nemcsak fordításelméleti és gyakorlati szempontból, hanem a szerb kiadópiac és kiadói politika helyzetét is tekintetbe véve. Három Krasznahorkai-könyv jelent meg eddig szerb fordításban, ebből kettőt e tanulmány szerzője fordított, így egyfajta szubjektivitás az elemzésben elháríthatatlan volt. A fordítói nehézségekről és műhelytit- kokról csak e két mű – Az ellenállás melankóliája című regény, illetve a Megy a világ című novelláskötet – kapcsán lesz szó. A harmadik szerbül megjelent Krasznahorkai-kötet – a Sátántangó – kiadói és a fordításetikai problémák kapcsán említődik meg. A fő probléma, amely rányomja bélyegét a szerbiai Krasznahorkai-recepcióra, a kiadók anyagi helyzete és túlzott ambícióik közötti ellentétből fakad, ezt próbálja – a konkrét műfordítási problémákon kívül – körüljárni ez a tanulmány.

A WEBOLDALAK SZEREPE A VIRTUÁLIS ISKOLAI NYELVI TÁJKÉPÉBEN

A honlapok a virtuális tér meghatározó elemei, így fontos szerepük van az egyes oktatási intézmények imidzsének kialakításában is. Tanulmányunkban néhány szlovákiai és magyarországi alap- és középfokú, illetve felsőoktatási intézmény járványügyi helyzetre és online oktatásra vonatkozó virtuális tartalmait hasonlítjuk össze, emellett pedig figyelmet fordítunk a két- és többnyelvűség megjelenésének mértékére is. A nyelvi tájkép kutatásának több irányzata alakult ki az elmúlt évek során, melyek közül az egyik az iskolai (schoolscape), egy másik pedig (cyberscape) a virtuális vonatkozásokra fókuszál. Az egyes részterületek között azonban sok esetben átfedések mutatkoznak, így vizsgálatuk összekapcsolható. Az iskolai nyelvi tájkép jellemzőinek a virtuális vonatkozások természetesen csak egy kis részét képezik, hiszen az iskolában – mint a vizuális nyelvhasználat sajátos terében – minden olyan vizuális-nyelvi megnyilvánulás vizsgálható, amely ennek a térnek a kommunikációs elvárásait és igényeit tükrözi.

A SZEXUALITÁSRÓL VALÓ BESZÉD FRAZEOLÓGIÁJA CSÍKSZENTDOMOKOSON

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadónál 2009-ben, majd 2010-ben második kiadásban megjelent Balázs Lajos hiánypótló könyve, Amikor az ember nincs es ezen a világon: Paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs Csíkszentdomokoson. Ez a munka egy felcsíki falu, Csíkszentdomokos nemi életének és nemi erkölcsének az etnográfia eszközeivel történő feltérképezése, valóságos monográfiája ennek a még mindig tabuként kezelt témának. Maga a téma számos tudományterület érdeklődésére számot tart, de nem tudunk olyan munkáról, ami az etnográfia eszközeivel ilyen mélységekben tárgyalta volna a paraszti szexualitás és nemi erkölcs kérdéseit. Jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy a könyvben szereplő nagy mennyiségű adatközlői szöveget egy frazeológiai elemzésnek vetem alá, azt térképezem fel, hogy azok a témák, amelyek a szexualitáshoz kötődve jelennek meg a könyvben, hogyan villantják fel egy felcsíki falu élő nyelvhasználatának frazeológiai gazdagságát.

A TÖRTÉNELEM TERHE A TÖBBKULTÚRÁJÚSÁGBAN

Dragan Velikić a történelmi tapasztalatot és a lét kérdéseit egy nyitott, plurális gondolkodás horizontjába helyezi, s kifinomult érzékenységgel, mélyen és sokoldalúan fogalmazza meg a Pulából kiinduló, Belgrádon és Budapesten keresztül húzódó, Bécsig terjedő utazásnak a belső és külső szeletét. E térség történelmének demitologizált részét tárja elénk az egyén és a kollektív emlékezet révén, erős utalásrendszert kiépítve. A kultúra konnektív struktúrájának összefűző hatását Velikić a társadalmi síkon és az idődimenzióban fejti ki, ahol a cselekedetek láncolatai felismerhető mintákba rendeződnek, egy közös kultúra azonosítható mozzanataként. Mindez egy archivált emlék, ahol – Ricoeurrel élve – az emlék „mindenkor- enyémvalóságát” analogikus átvitel révén az emlék „mindenkor-miénkvalóságává” tágítja. Tanulmányomban azt fogom vizsgálni, mennyire képes megmozgatni Velikić poétikája a szerteágazó kulturális alakzatokat és a társadalmi folyamatokat. Ugyanis regényei olyan fluktuáló időben jelölik a térséget, melyben világosan rámutat a polarizáltság történelmi érzékenységére, éltetve a kulturális tapasztalat heterogenitását.

A TANKÖNYVÍRÓ BORI IMRE

A tanulmány Bori Imrének az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig kifejtett tankönyvírói munkásságát vizsgálja, összefüggésben a tankönyvszerző irodalomtörténészi kánonformáló tevékenységével. A tanulmány felmutatja a tankönyvíró Bori Imre modernizmus- és avantgárdkutatásainak eredményeit a középiskolai tankönyveiben is, akárcsak a modernizmus fejlődéseszményének érvényesülését az irodalomtörténeti narratívák megteremtésében. A tankönyvek elemzésébe bevonja Bori Imre tanításmódszertani elképzeléseinek publikált dokumentumait is.

AZ ATTITŰDDEIXIS MŰVELETEI KÖZVETÍTETT MÉDIAESEMÉNYEK TÁRSAS VISZONYAINAK ALAKÍTÁSÁBAN

A tanulmány televíziós és online közvetítésű díjátadó ünnepségek nyelvi elemzése révén annak bemutatására törekszik, hogy az attitűddeixis műveletei hogyan járulnak hozzá a társas viszonyok alakításához, a közönséghez való viszony jelzéséhez, illetve az esemény státuszának kommunikációjához. A kutatás során vizsgáltuk a megszólítások, köszöntések, bemutatások, önbemutatások változatait. Az elemzés igazolja, hogy az attitűddeixis műveleteinek összjátéka érzékenyen és dinamikusan képes érzékeltetni a helyzet formalitását, ünnepélyességét, az esemény közvetített jellegét, illetve a személyközi viszonyok bizalmasságát és a sportolói közösség összetartozását is.

AZ ELSŐ ISMERT RÓZSÁK

A civilizációs növények közé tartozó rózsa a hellenizmus idején terjed el a mediterráneumban, s ennek következtében válik az antikvitásban, majd mind a muszlim, mind a keresztény világban az ember kultúrájába bevont élőlénnyé. Az a négy vadrózsafaj, amelynek kertészeti változatai iránt érdeklődik az ember, három módon hasznosítottak: táplálékforrás, medicinai-higiéniai alapanyag és kultikus-szakrális események kelléke. A tanulmány azt a kezdeti időt tekinti át, amelyben a rózsa Kis-Ázsiából átkerül a görögség benépesítette térségbe.