A sisakos sáska (Acrida ungarica: Orthoptera, Acrididae) újabb adatai a Dél-Dunántúlon

A Magyarországon védett és vöröskönyves sisakos sáska (Acrida ungarica) egy-egy korábban ismeretlen populációjára vonatkozó adatokat közlünk a Mecsekből és a Villányi-hegységből. A Mecsekben a fajnak eddig egyetlen adatát publikálták 1957-ben, míg a Villányi-hegységben két ismert lelőhelye volt, utolsó onnan közölt adata 1971-ből származik.

A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei

A hangyák (Hymenoptera: Formicidae) a fajszámuk, az egyedszámuk, a fejlett társas viselkedésük és az ökológiai hatásuk tekintetében egyaránt kiemelkedő jelentőségű rovarcsoport. Gyakoriságuk és társas szerveződésük okán a szakma és a laikus közönség tagjai gyakorta említik őket, akár nemzetség- vagy faji szinten. Ennek ellenére a hangyáknak a mai napig nem készült letisztult magyar névjegyzéke. A fajok, nemzetségek elnevezései gyakran esetlegesek voltak, még a hazánkban előforduló fajok jelentős része sem rendelkezett magyar névvel. Munkánk célja egy egységesen használható, korszerű, ugyanakkor a hagyományos neveket is a lehetőségekhez mérten – legalább valamely részletében – megtartó, szakmai és nyelvi szempontból egyaránt megfelelő névjegyzék elkészítése volt. A hazai hangyafajok tekintetében a jegyzékünk teljességre törekvő (126 faj). A külföldi fajok (238 faj) esetében tanulmányunk a magyar nyelvű tudományos és ismeretterjesztő közleményekben leginkább megjelenő, nevezetesebb, jellegzetesebb fajokat tartalmazza, továbbá a hobbihangyatartók által gyakrabban tartott fajok neveit is feltüntettük. Kitértünk néhány nevezetesebb fosszilis hangyafajra és -csoportra is (10 faj). A fajokon túl a magasabb rendszertani egységek – családsorozat (superfamilia), család (familia), alcsalád (subfamilia), tribusz (tribus), nemzetség (genus), és néhány helyen alnemzetség (subgenus) – esetében is tartalmazza az egyes csoportok tudományos neveit, és azok javasolt magyar megfelelőit. Munkánk során kísérletet tettünk minden hangyafaj és a hangyafélék családjába tartozó magasabb rendű rendszertani egység esetében a tudományos és az ismeretterjesztő közleményekben megjelent magyar szaknyelvi megnevezések minél teljesebb körű összegyűjtésére is, tanulmányunk egyúttal ezt a teljességre törekvő névgyűjteményt is tartalmazza.

Két dísznövénykárosító molylepkefaj (Lepidoptera: Crambidae, Tortricidae) újabb szabadtéri előfordulása

2019. augusztus-szeptember fordulóján Budapest XXI. kerületében Csepelen lámpázással a Duponchelia fovealis ZELLER, 1847 (Crambidae) két hím egyedét észleltem, majd két újabb hím példány érkezett 2020 szeptemberében. 2020 júniusában Budapest belvárosában a Cacoecimorpha pronubana (HÜBNER, 1799) (Tortricidae) imágóinak tömegrajzását figyeltem meg. Később, augusztusban, ugyanott ismét észleltem a C. pronubana néhány egyedét. Úgy tűnik, az utóbbi faj a reggeli órákban repül, későbbi időpontban már nem látható. A C. pronubana fajnak ez a második publikált szabadföldi előfordulása Magyarországon. Most először történt imágók megfigyelése, mégpedig nagyobb egyedszámban. A D. fovealis esetében ez az első olyan kültéri megfigyelés, amikor két, egymást követő évben is észlelték. Mindkét faj potenciálisan veszélyes dísznövénykártevő, ám szabadtéri áttelelésük még nem bizonyított. A fajok bizonyító példányait a Magyar Természettudományi Múzeumban helyeztem el.

Búcsú Nosek János biológustól (1949-2020)

2020-ban elhunyt kedves barátunk és munkatársunk, akihez sok személyes és szakmai kapcsolatunk kötött. Őt már nem hozza vissza semmi, de emlékét szeretnénk megőrizni a hazai zoológus-társadalom számára az alábbi írással.

Arló nagyközség Macroheterocera-faunájának vizsgálata (Lepidoptera)

A felmérés célja, hogy egy, az éjszakai lepkefaunát tekintve „fehér foltnak” minősülő Tarnavidéki terület adataival hozzájáruljunk a hazai Macroheterocera-fajok előfordulásának és elterjedésének alaposabb megismeréséhez. A kutatási terület egy diverz és mozaikos élőhelykomplex, amely megfelelő életfeltételeket biztosít számos eltérő igényű lepkefaj számára. Kutatásunk során, bizonyos mértékig antropogén hatások alatt álló három fő vegetációtípus találkozásánál elhelyezkedő területen végeztünk felmérést, melynek eredményeképpen ez idáig 206 éjjeli lepkefaj előfordulását tudtuk regisztrálni. A növényzeti viszonyokkal összhangban a silvicol, illetve a quercetalis fajok jelenléte mellett előfordulnak nedves élőhelytípusokhoz kötődő, sok esetben lápi fajok is, mint például a Diachrysia zosimi (HÜBNER, 1822). A detektált fajok között 21 védett fajt találunk, ezek között négy, az EU Élőhelyvédelmi Irányelvének II. függelékében szereplő faj is előkerült: Eriogaster catax (LINNAEUS, 1758), Euplagia quadripunctaria (PODA, 1761) illetve a Dioszeghyana schmidtii (DIÓSZEGHY, 1935) és a Rhyparioides metelkana (LEDERER, 1861), a két utóbbi egyben fokozottan védett státuszú is.