A tanár-diák kapcsolat jellemzői a testnevelésben

Jelen tanulmány célja a tanár-diák kapcsolat vizsgálata a testnevelés tanítása kapcsán. Az elmúlt időszakban a testnevelés tantárgy (testnevelés és egészségfejlesztés műveltségi/tanulási terület) szempontjából kedvező oktatáspolitikai döntések születtek. A mindennapos testnevelés (2012) bevezetése jelentős óraszám-növekedést hozott (ezáltal az egyik legnagyobb óraszámú tantárgy lett; 2011. évi CXC tv.), illetve a NAT 2020 és a kerettantervek új tantárgyi tartalmakat és módszertani megoldásokat is beemelnek. Az eredményes tanítási-tanulási folyamatnak számos összetevője van, ugyanakkor a szakirodalomban is eltérések mutatkoznak, hogy mely tényezők a legfontosabbak az eredményes és hatékony tanítás, tanulás megvalósításában (de Corte, 2010; Gutierrez & López, 2021; Halász, 2014; Óhidy, 2005). A testnevelés órán sajátos tanár-diák kapcsolat jellemző, ugyanakkor a testnevelő tanárok megítélése a saját szerepükről a tantestületben változó képet mutat. Hamar és munkatársai (2017) szerint a testnevelők úgy érzik, hogy a testnevelés státusza nem éri el a többi tantárgyét, valamint a testnevelő tanároké sem. Annak ellenére így gondolták a kutatásban megkérdezettek, hogy a mindennapos testnevelés a tantárgy korábbi „megítélését” is javíthatta volna. A mindennapos testnevelés bevezetésével kapcsolatos kutatások fókuszába elsősorban a megnövekedett óraszámmal járó változások hatásának vizsgálata került. Borbély (2019) összegzi a megjelent kutatásokat, melyből megállapítható, hogy leginkább a tartalomhoz (tananyag) és a testnevelő tanárokhoz kapcsolódtak a felmérések. Kisebb arányban jelentek meg a tanulói és a tantárgyi vizsgálatok. A kutatások egy része a tanulók pszichomotoros (kondicionális, koordinációs) képességeinek fejlődésére tért ki (pl. Szakály et al., 2019; Vári, 2015), illetve a NETFIT által mért egészségközpontú felmérések jelentették a kutatások irányait (pl. Csányi et al., 2015, 2016; Erdei, 2015). A tantárgyhoz kapcsolódó neveléstudományi szempontú vizsgálatok, melynek fókusza a testnevelő és a tanuló, eddig elhanyagolható mértékben jelentek meg. A témaválasztásban emiatt szerepet játszik, hogy a hazai tantárgyspecifikus kutatások száma kevés, illetve az empirikus kutatáson alapuló, a tanár-diák kapcsolatra fókuszáló kutatások szinte teljesen hiányoznak a hazai neveléstudományi szakirodalomból a testneveléshez kapcsolódóan. Vizsgálatunk során ezért arra vállalkoztunk, hogy a témát neveléstudományi keretek között elemezzük, melyben a központi kérdés a tanár-diák kapcsolat jellemzőinek feltárása a testnevelés aspektusából, a diákok szemszögéből.

A COVID-19 magyar egyetemi hallgatókra kifejtett hatásai

Tanulmányunk célja a COVID-19-járvány miatti korlátozások hatásának vizsgálata. Célcsoportunkat a hazai felsőoktatásban tanuló hallgatók jelentik, akiknek megszokott életét a járvány megelőzése érdekében meghozott korlátozó intézkedések egyik napról a másikra gyökeresen megváltoztatták. A szükség miatt sietve bevezetett online oktatás otthonmaradásra, személyes kapcsolataiktól való fizikai távolságtartásra kényszerítette a hallgatókat. Ennek a helyzetnek a lelki hatásaira fókuszálunk kutatásunkban, amit online kérdőíves módszerrel végeztünk. Az adatok statisztikai feldolgozását követően elemeztük a kapott eredményeket, majd levontuk következtetéseinket.

Digitális eszközök használata az ének-zene órán : Első osztályos tanulókkal folytatott kísérlet eredményei

A digitális eszközök oktatásban való felhasználásának, tapasztalatainak világszerte kiterjedt irodalma van. Újabb és újabb eszközöket, módszereket ismerhetünk meg, melyek a zeneoktatás, zenetanulás különböző, sokszor igen speciális területein jelennek meg és használhatók fel. Ugyanakkor elenyészően kevés az olyan digitális oktatási eszköz és oktatóprogram, amely komplex, az osztálytermi zeneoktatás teljes spektrumát lefedő, vagy legalábbis ezt megvalósítani törekvő alkalmazás, amelynek használata sokrétűen épülhet be a zenei oktatás gyakorlatába. A digitális eszközök felhasználása, az osztálytermi környezetben folytatott hatásvizsgálatok – feltehetően az előbb említett hiátus következtében – kevés empirikus kutatás tárgyát képezik. E kevés vizsgálat többsége a tanulási motivációra gyakorolt hatásvizsgálatot helyezi a középpontba. Olyan empirikus kutatást nem ismerünk, amely az osztálytermi zeneoktatás teljes spektrumát lefedő, komplex fejlesztést támogató digitális eszköznek a zenetanulásban való eredményességét vizsgálta volna. Ezért vizsgálatunkban az általunk kifejlesztett digitális zenei oktatóprogram, a Zenesziget applikáció ének-zene órai felhasználása eredményességének hatásvizsgálatát tűztük ki célul első osztályos tanulók bevonásával. A Kodály-koncepció szerinti ének-zenei oktatás a zenei fejlődés, a tudatos zeneértés kialakulása szempontjából fontosnak tartja a kottaolvasás bizonyos mértékű elsajátítását mindenki számára. Korai tanításának, majd későbbi fejlesztésének jelentősége, ennek a szükséges mértéke, illetve elsajátításának eredményessége azonban olyan téma, amely évek óta megosztja mind a zenepedagógusok közösségét, mind a közvéleményt. Az ezzel kapcsolatos kételyek egyik legfontosabb megfontolását például az szolgáltatja, hogy a tanulóknak az iskolai ének-zene tantárgy iránt kialakult közömbösségét – amit az utóbbi évtizedekben több kutatás rendre kimutat – ennek is tulajdonítják. Egy másik, Kodály koncepciója által szintén hangsúlyosan kiemelt fejlesztési terület az éneklés, ami olyan eszköz, egyúttal olyan módszer is, amely mind a zenei megismerés fejlesztése, az ehhez kapcsolódó kognitív reprezentációk fejlesztésének elősegítése, mind magának a zenélés élvezetének – mint annak legtermészetesebb módja – szempontjából kiemelten fontos. Az éneklés zenei fejlődésben betöltött szerepe igen sokoldalú. Fejlettségének, valamint a fejlettségéről kialakult énképnek szerepe van mind a zenei fejlődésben, mind a saját zenei fejlődésünkről kialakult meggyőződéseinkben, mind az általános, tehát az ennél összetettebb zenei énkép formálódásában, illetve abban is, hogy milyen szívesen vonódunk be a legkülönbözőbb zenei tevékenységekbe. Felmerül ezért a kérdés, hogy milyen segítséget nyújtanak a hazai ének-zene oktatás e kiemelt oktatási, fejlesztési céljai elérésében a 21. századi digitális eszközök. Elősegíthetik-e a hagyományos módszerek mellett arányosan alkalmazva ezeknek a fontos képességterületek fejlődését, ugyanakkor támogathatják-e a motivációt? Ezért hét hónapos időtartamú kísérletünket a digitális környezetbe helyezett ének-zene oktatásnak a hazai ének-zene oktatás e két kiemelten fontos területén folytattuk. A kottaolvasás és az éneklés fejlődésére, a hangszerismeretre, valamint a motivációra gyakorolt hatásait vizsgáltuk első osztályos tanulók körében.

Új elméleti keretek a szocialista neveléstudomány vizsgálatára : A politikai vallás

Az elmúlt időszak hazai neveléstudomány-történeti kutatásainak egyik új iránya a Rákosi-, illetve Kádár-rendszer pedagógiai világának feltárására vállalkozott (Garai & Németh, 2017; Golnhofer & Szabolcs, 2014, 2015, 2016; Németh & Biró, 2009; Németh et al., 2015, 2016; Németh & Garai, 2020; Sáska, 2006, 2008, 2015, 2016; Somogyvári, 2019; Szabolcs & Golnhofer, 2015). Az erre irányuló legújabb hazai kutatások egyik elméleti pillére a fenti autoriter rendszerek jellemzőit leíró politikai vallás koncepció. Ennek megalapozója Voegelin 1938-ban megjelenő, az akkor kibontakozó totális rezsimek sajátosságait elemző munkája, melynek alaptézise szerint a totalitárius rendszerek működése olyan, a vallásra utaló strukturális hasonlóságokat mutat, amelyek leírása részben a vallási kategóriák és fogalmak segítségével lehetséges (Voegelin, 1938/1993). A német kutató által bevezetett fogalom az elmúlt évtizedekben a különböző politológiai, vallásszociológiai munkákban ismét előtérbe került (Gentile, 1996, 2000; Gentile & Mallett, 2000; Harting, 2008; Maier, 2004; Maier & Schaefer, 2006). A téma pedagógiai relevanciáját az adja, hogy ezek a politikai hatalom monopolisztikus megragadására irányuló rezsimek arra törekednek, hogy egy antropológiai forradalom útján a társadalom minden tagját olyan új emberré formálják, akik a végső célként kitűzött szupranacionális civilizáció, a kommunizmus megteremtése érdekében hajlandóak minden testi és lelki megnyilvánulásukat a párt céljainak alárendelni. Ennek érdekében a társadalom minden alrendszerének (így a nevelési és oktatási rendszernek, illetve a neveléstudománynak) elsődleges feladata és kötelessége, hogy az új rendszer messianisztikus céljának megfelelően elősegítse a jövő kommunista társadalma és szocialista embertípus megteremtését (Gentile, 2000). Munkánk a politikai vallás fogalmának szakirodalmi megalapozása mellett annak bemutatására vállalkozik, miként lehet a fenti elméleti keretre alapozva a politikai vallás neveléstudományban is megjelenő elemeit a tudományelméleti kutatás eszközeivel vizsgálni.

Óvodások szociálisprobléma-megoldásának hazai és nemzetközi vizsgálatai

Az óvoda mint szocializációs színtér számtalan újdonságot rejt a gyermekek számára (Vajda, 2005), melyek közül az egyik legjelentősebb, hogy egy új közösség tagjaiként a korábbiaknál több – és folyamatos alkalmazkodást igénylő – interakcióban vesznek részt (Solymosi, 2017). Az interakciók során egyre gyakrabban alakulnak ki személyközi, leginkább kortársi problémák, melyek nem hatékony kezelése megnehezítheti mind a társas közegben való eligazodást, mind az alkalmazkodást rövid és hosszú távon egyaránt (Kasik & Gál, 2014b; Zsolnai et al., 2007). A társas problémákhoz való viszonyulás és azok megoldásának óvodáskori sajátosságairól – a többi életkori szakaszhoz viszonyítva – kevés információval rendelkezünk, mivel e jellemzőket is nehezebb vizsgálni a 3–7 évesek kognitív és verbális sajátosságai miatt (Kasik, 2015). Akárcsak más jellemzők, a problémamegoldás esetében is a gyerekek közvetlen mérése mellett a legtöbb kutatás során a szülők és a pedagógusok véleményét is feltérképezik, valamint egyre több olyan eszközt dolgoznak ki, amely vizuális elemeket is tartalmaz, alkalmazkodva ezen életkor fejlődési sajátosságaihoz (pl. Yilmaz et al., 2018). E tanulmány célja a szociálisprobléma-megoldás általános és óvodáskori jellemzőinek ismertetése, valamint az óvodások vizsgálatára kidolgozott mérőeszközök és az eddig elvégzett empirikus vizsgálatok főbb eredményeinek bemutatása. A tanulmány egy vizuális elemeket tartalmazó mérőeszköz kifejlesztésének elméleti alapját képezi.