spondylitis ankylopoetica
Recently Published Documents


TOTAL DOCUMENTS

43
(FIVE YEARS 0)

H-INDEX

6
(FIVE YEARS 0)

2010 ◽  
Vol 91 (10) ◽  
pp. e49
Author(s):  
Béla Hegedús ◽  
János Varga ◽  
György Gruber ◽  
Attila Somfay

2008 ◽  
Vol 107 (06) ◽  
pp. 220-222 ◽  
Author(s):  
B. Marowski ◽  
R. Voigt ◽  
C. Minck

2007 ◽  
Vol 148 (Supplement-1) ◽  
pp. 63-70 ◽  
Author(s):  
László Tamási ◽  
Zoltán Szekanecz

A biológiai terápia lényege, hogy a gyulladás egyetlen, jól meghatározott pontján (pl. egy adott citokin szintjén) hat. Ezáltal a sokszor igen bonyolult mechanizmusokból álló patogenetikai hálózatot egy adott ponton szakítja meg. Ma a rheumatoid arthritis a biológiai terápia szempontjából modellbetegség, mivel a legtöbb szerrel ebben a kórképben próbálkoztak. Ezt követően egyéb arthritisekben (pl. spondylitis ankylopoetica, psoriasisos arthropathia), majd egyes szisztémás autoimmun kórképekben (pl. szisztémás lupus erythematosus, scleroderma, myositisek, vasculitisek, Sjögren-szindróma stb.) kezdték el alkalmazni. A legtöbb kórkép esetében egy központi szereppel bíró citokin, a tumornekrózis faktor-α (TNF-α) gátlószerei állnak a terápia középpontjában. Azonban a biológiai terápia megtervezésekor az adott kórkép patogenezisét (pl. döntően Th1 vagy Th2 jellegét) figyelembe kell venni. Nem véletlen, hogy amíg egyes kórképekben (pl. rheumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica, psoriasis, polymyositis, polyarticularis juvenilis arthritis) döntően a TNF-blokkolók és a T-sejtek elleni gátlás vált be, addig másoknál (pl. lupus, Sjögren-szindróma, dermatomyositis) a B-sejt elleni terápia kecsegtet sikerrel. Ezen összefoglalóban a szerzők áttekintik az arthritisek és szisztémás autoimmun kórképek biológiai terápiájára vonatkozó legfontosabb adatokat. Kitérnek az alkalmazott szerek tulajdonságaira, a hatékonyság és biztonságosság kérdéseire egyaránt.


Bijblijven ◽  
2007 ◽  
Vol 23 (4) ◽  
pp. 25-35
Author(s):  
R. Wittoek ◽  
H. Mielants

2006 ◽  
pp. 337-343
Author(s):  
A. Hulzebos ◽  
L. Houdel ◽  
F. van Herten ◽  
L. Knijf ◽  
G. Aufdemkampe

1987 ◽  
Vol 26 (01) ◽  
pp. 28-32 ◽  
Author(s):  
P. Bradna ◽  
M. Pospíšil ◽  
J. Kubíček ◽  
J. Vižda ◽  
P. Kafka ◽  
...  

Thirteen patients with systemic lupus erythematosus, 8 patients with polymyositis, and 6 patients with spondylitis ankylopoetica (Bechterew’s disease) underwent clinical cardiologic examination and scintigraphy of the myocardium (99mTc-pyrophosphate), ECG, echocardiography, polygraphy, and their blood pressure was taken. The aim of the study was to ascertain how such a combination of non-invasive examinations can help in recognizing a cardiac involvement. In systemic lupus erythematosus cases one or more positive findings were revealed in 9 patients (69%), in 4 patients all examinations were negative (31 %). Four patients (50%) with polymyositis had positive findings. In patients with spondylitis ankylopoetica positive findings occurred in 2 cases (33%). The study has shown that a combination of non-invasive cardiologic methods increases the probability of detecting cardiac involvement in systemic connective tissue diseases.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document