scholarly journals Zmienność niektórych cech morfologicznych Festuca pratensis, Alopecurus pratensis i Poa Irivialis [Variability of some morphological characters of Festuca pratensis, Alopecuruspratensis and Poa trivialis]

2015 ◽  
Vol 29 (2) ◽  
pp. 137-158 ◽  
Author(s):  
M. Falkowski ◽  
S. Kozłowski ◽  
J. Maruszewska
Keyword(s):  
Morphological Characters ◽  
Clear Relationship ◽  
Festuca Pratensis ◽  
Poa Trivialis

Variability of some morphological characters of <i>Festuca pratensis, Alopecurus pratensix</i> and <i>Poa tririalis</i> was determined. The blades and ligules show the highest variability in contrast to the small variability of the length of inflorescences. It exists a clear relationship between height of generative shoots soil's moisture. Correlations between some morphological characters were established.

Evaluation of mineral fertilizer effects in a long-term experiment on a planted sward

2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár
Keyword(s):  
Festuca Arundinacea ◽  
Dactylis Glomerata ◽  
Mineral Fertilizer ◽  
Phleum Pratense ◽  
Agropyron Cristatum ◽  
Festuca Rubra ◽  
Festuca Pratensis ◽  
Term Experiment ◽  
Long Term Experiment

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.

Long-term fertilization experiments on a natural grassland on calcareous meadow soil

2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 255-268
Author(s):  
István Harmati
Keyword(s):  
Trifolium Pratense ◽  
Poa Pratensis ◽  
Festuca Pratensis ◽  
Meadow Soil ◽  
Medicago Lupulina ◽  
Arrhenatherum Elatius ◽  
Natural Grassland ◽  
Fertilization Experiments ◽  
Agropyron Repens

Sekély humuszos szintű, erősen karbonátos réti talajon kialakult természetes (Achilleo-Festucetum pseudovinae) gyepen beállított tartamkísérletekben vizsgáltuk a műtrágyázás kérdéseit a gyep növényi összetételének megjavítása, termésének növelése és minősége javítása céljából. A kísérlet humuszban gazdag, nitrogénnel és káliummal igen jól ellátott, de foszforban szegény talaján az N- és P-műtrágya 2-2 adagját szólóban és kombinációikban alkalmaztuk. Az öntözetlen kísérletet 28, az öntözöttet 14 éven át folyamatosan, széleskörűen vizsgáltuk. Megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze. – A gyep növényi összetételét a N- és a P-műtrágyák adagjaiktól és kombinációiktól függően megváltoztatták. A nitrogén a füvek, a foszfor a pillangósok versenyképességét fokozta és segítette elő növekedését. Az önmagában alkalmazott N-műtrágya a talaj nagyfokú P-szegénysége miatt nem gyakorolt pozitív hatást a gyepre. A P-műtrágya viszont kedvező változásokat okozott: a füvek fejlődésének elősegítése mellett nagymértékben növelte a pillangósok borítási értékét és tömegarányát, különösen az öntözött parcellákon. Öntözetlen viszonyok között a réti perje (Poa pratensis), a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) és a komlós lucerna (Medicago lupulina) alkotta a gyep termésének túlnyomó részét, néhány egyéb fű- és pillangósvirágú komponens társaságában. Az öntözött kísérletben a pillangósok abszolút uralma mellett gyakran a réti perje jutott vezető szerephez. A pillangósok közül az eperhere (Trifolium fragiferum), a komlós lucerna (Medicago lupulina) és a vörös here (Trifolium pratense) váltakozva jutott uralomra. Az időjárás nagyban befolyásolta a gyep pillangós komponenseinek tömegarányát. Az NP kombinációkban a pillangósok tömegaránya erősen lecsökkent, különösen a nagyobb N-adag használata esetén. Öntözetlen területen a sovány csenkesz és a réti perje változó arányban alkotta a gyep termésének túlnyomó részét. Az öntözött parcellákon azonban a réti perje abszolút uralkodóvá vált és az egyre jobban előretörő tarackbúza (Agropyron repens) is jelentősen részt vett a termés kialakításában, elsősorban a nagyobb N-dózisú kombinációkban. A kísérlet 3. évtizedében a csapadékos években megjelent a francia perje (Arrhenatherum elatius) és a réti csenkesz (Festuca pratensis) is. – A gyep termését az önmagában alkalmazott N-műtrágya nem növelte jelentősen. Ezzel szemben a P-műtrágya nagy hatékonysággal 2–4-szeresére (3–5 t·ha–1-ra) növelte a gyep szénatermését, elsősorban a pillangósok nagyarányú térhódítása révén. 1 kg P2O5 öntözetlen körülmények között 43, míg öntözöttben 68 kg szénaterméstöbbletet eredményezett, sokévi átlagban. A 90 kg P2O5·ha–1 adag néhány év után soknak bizonyult. A legjobb eredményt a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 adaggal értük el, amellyel az öntözetlen területen – 28 év átlagában – 7,87, öntözötten – 14 év átlagában – 7,12 t·ha–1 szénatermést kaptunk. Az időjárás nagymértékben befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét, legfőképpen a pillangósok tömegarányának változása révén, különösen az öntözetlen kísérletben. A három növedék tömegének aránya 7 évi átlagban, az öntözetlen kísérletben a szóló foszforkezeléseknél 48:37:15%, míg az NP kombinációknál 56:35:9% volt. Az öntözött területen ezek az arányok az előbbi sorrendben: 39:49:12, illetve 43:41:16%. A nitrogénből számított nyersfehérjehozam sokévi átlagban az öntözetlen kísérletben 428–550, míg az öntözöttben 560–760 kg·ha–1 volt. – A talaj felvehető tápanyagtartalma az évek során jelentősen megváltozott, különösen a talaj 0–10 cm-es rétegében. A P-trágyázás önmagában, de az NP kombinációiban is az adagoktól, illetve az ezek hatására kialakult termések mennyiségétől függő mértékben növelte a talaj P-tartalmát. A legjobbnak a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 kezelésű parcellákban bizonyult: a kísérlet 22. évében a talaj 0–10 cm-es rétegében a P-tartalom 260 mg P2O5·kg–1 lett, ami az erősen karbonátos talajok esetében igen jó P-ellátottságnak mondható. A K-ellátottság azonban az NP-kezeléseknél az optimális szint alá csökkent (172 mg K2O·kg–1) a termések nagyarányú K-kivonása következtében. Ezért néhány évi NP-trágyázás után K-pótlásra is szükség van.

A New Species of Justicia (Acanthaceae: Acanthoideae: Justicieae) from Northeastern Brazil

2020 ◽  
Vol 45 (2) ◽  
pp. 328-333
Author(s):  
Camila Alcantara ◽  
Gleison Soares ◽  
Francisco de Assis Ribeiro dos Santos ◽  
Marccus Alves
Keyword(s):  
New Species ◽  
Rio Grande ◽  
Morphological Characters ◽  
Northeastern Brazil ◽  
Distribution Map ◽  
Key To Species ◽  
A New Species

Abstract—Justicia rubrobracteata, a new species from northeastern Brazil, is described and illustrated. The new species is morphologically similar to J. aequilabris due to its shrubby habit, and terminal and axillary spicate inflorescences with red flowers. However, J. rubrobracteata is differentiated mainly by the shape and color of its bracts and bracteoles as well as an orangish macula in the corolla, and a torulose capsule. In addition, J. rubrobracteata is only known from northeastern Brazil, from the states of Paraíba and Rio Grande do Norte, while J. aequilabris is widely distributed in Bolivia, Brazil, and Paraguay. A table with the main morphological characters of both species is included, as well as photographs, a key to species of Justicia for the states of Paraíba and Rio Grande do Norte in northeastern Brazil, a distribution map of both species, and conservation data for the new species.

Comparative Analysis of Genetic and Morphological Variation within the Platanthera hyperborea Complex (Orchidaceae)

2020 ◽  
Vol 45 (4) ◽  
pp. 767-778
Author(s):  
Eranga Wettewa ◽  
Nick Bailey ◽  
Lisa E. Wallace
Keyword(s):  
North America ◽  
Diploid Species ◽  
Morphological Characters ◽  
Evolutionary Patterns ◽  
Founding Population ◽  
Multiple Origins ◽  
Geographic Structure ◽  
Species Complexes ◽  
Nuclear Its ◽  
Cryptic Taxa

Abstract—Species complexes present considerable problems for a working taxonomy due to the presence of intraspecific variation, hybridization, polyploidy, and phenotypic plasticity. Understanding evolutionary patterns using molecular markers can allow for a more thorough assessment of evolutionary lineages than traditional morphological markers. In this study, we evaluated genetic diversity and phylogenetic patterns among taxa of the Platanthera hyperborea (Orchidaceae) complex, which includes diploid (Platanthera aquilonis) and polyploid (Platanthera hyperborea, P. huronensis, and P. convallariifolia) taxa spanning North America, Greenland, Iceland, and Asia. We found that three floral morphological characters overlap among the polyploid taxa, but the diploid species has smaller flowers. DNA sequence variation in a plastid (rpL16 intron) and a nuclear (ITS) marker indicated that at least three diploid species have contributed to the genomes of the polyploid taxa, suggesting all are of allopolyploid origin. Platanthera convallariifolia is most like P. dilatata and P. stricta, whereas P. huronensis and P. hyperborea appear to have originated from crosses of P. dilatata and P. aquilonis. Platanthera huronensis, which is found across North America, has multiple origins and reciprocal maternal parentage from the diploid species. By contrast, P. hyperborea, restricted to Greenland and Iceland, appears to have originated from a small founding population of hybrids in which P. dilatata was the maternal parent. Geographic structure was found among polyploid forms in North America. The area of Manitoba, Canada appears to be a contact zone among geographically diverse forms from eastern and western North America. Given the geographic and genetic variation found, we recommend continued recognition of four green-flowered species within this complex, but caution that there may be additional cryptic taxa within North America.

Study of genetic diversity in wild raspberry (Rubus idaeus L.) germplasm collection using morphological characters and RAPD markers

Biologija ◽  
2008 ◽  
Vol 54 (2) ◽  
pp. 66-74 ◽  
Author(s):  
Jolanta Patamsytė ◽  
Donatas Žvingila ◽  
Juozas Labokas ◽  
Virgilijus Baliuckas ◽  
Laimutė Balčiūnienė ◽  
...  
Keyword(s):  
Genetic Diversity ◽  
Rapd Markers ◽  
Germplasm Collection ◽  
Morphological Characters ◽  
Rubus Idaeus

Morphology, nomenclature and distribution of Bassia monticola (Chenopodiaceae-Amaranthaceae), a poorly known species from Western Asia

2020 ◽  
pp. 13-17
Author(s):  
A. P. Sukhorukov ◽  
M. A. Kushunina
Keyword(s):  
Molecular Phylogeny ◽  
Morphological Characters ◽  
Mountainous Regions ◽  
Western Asia

Kochia monticola was previously considered as a synonym for the widely distributed Irano-Turanian Panderia pilosa. After the merger of Kochia and Panderia with Bassia based on molecular phylogeny, K. monticola remained a synonym of Bassia pilosa. We claim that Bassia monticola, a name proposed by Kuntze (1891) for K. monticola, should be separated from B. pilosa based on morphological characters and localised distribution in mountainous regions of Iran, Iraq, Syria, and Lebanon at altitudes 1800–2600 m a. s. l.

Transfer of the Kobresia taxa of the flora of Russia and adjacent countries to the genus Carex (Cyperaceae)

2020 ◽  
pp. 125-129
Author(s):  
D. G. Melnikov ◽  
L. I. Krupkina
Keyword(s):  
International Collaboration ◽  
Morphological Characters ◽  
Published Data ◽  
Phylogenetic Studies ◽  
Molecular Phylogenetic ◽  
New Nomenclatural Combinations

Based on the published data of molecular phylogenetic studies of the tribe Cariceae Dumort. genera (Cyperaceae), obtained by an international collaboration (The Global Carex Group, 2016; et al.), and morphological characters of the genera (Kukkonen, 1990; and others), new nomenclatural combinations and replacement names in the genus Carex L. are published for 11 species, one subspecies and two sections previously included in the genus Kobresia Willd.

Ramalina sekika (Ramalinaceae), a new species for the lichen flora of Russia from the Far East

2014 ◽  
Vol 48 ◽  
pp. 256-263 ◽  
Author(s):  
O. A. Kataeva
Keyword(s):  
Far East ◽  
Original Description ◽  
Morphological Characters ◽  
Northeastern China ◽  
Anatomical Structure ◽  
The Far East ◽  
First Time ◽  
A New Species ◽  
Independent Species ◽  
Lichen Flora

Ramalina sekika Asahina is reported for the first time from Russia from Sakhalin. It refers to the number of rare and poorly investigated species of the genus. Until now it was considered to be endemic to northeastern China. The original description and the location in the Far East are given, as well as the data on anatomical and morphological study of the Russian specimen. The differences in the anatomical structure of its thallus are discussed. A comparison of anatomical and morphological characters of R. sekika, R. pollinaria (Westr.) Ach. (European material), R. yasudae Räsänen has been made; the author considers them as independent species.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document