Sod-seeding alfalfa in spring into established crested wheatgrass in southwest Saskatchewan

1994 ◽  
Vol 74 (2) ◽  
pp. 293-301 ◽  
Author(s):  
Michael P. Schellenberg ◽  
John Waddington ◽  
Jane R. King
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Crested Wheatgrass ◽  
Agropyron Desertorum ◽  
Single Row ◽  
Grass Roots ◽  
Weed Growth ◽  
Root Reserves ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Recovery Characteristic ◽  
Harvest Year

Five experiments were started over a 3-yr period to examine the width of a strip of established crested wheatgrass (Agropyron desertorum (Fisch.) Schult.) that should be killed for reliable establishment of alfalfa (Medicago sativa L.) by sod-seeding in semiarid southwestern Saskatchewan. The value of pruning the grass roots along the edges of the killed area for alfalfa establishment was also examined. When alfalfa seeds were sown in a single row in strips of dead crested wheatgrass, alfalfa establishment improved as the width of the dead strip increased up to 75 cm, the maximum used, because of less competition for moisture and light. Pruning grass roots did not improve alfalfa establishment. Killing the crested wheatgrass in a strip wider than 50 cm favoured weed growth. Annual and biennial weeds were present only in the establishment year, but perennials persisted for the duration of the experiments. Yields of Rangelander, a creeping-rooted alfalfa of mixed ssp. sativa (L.) Lesins & Lesins and ssp. falcata (L.) Arcangeli parentage, and SCMf3713, a tap-rooted ssp. falcata were similar in the seedling and the following year. Etiolated growth of established plants revealed that SCMf3713 had a more persistent recovery characteristic which probably confers survival ability in severe environments. Killing the resident crested wheatgrass benefitted alfalfa establishment, as measured by seedling numbers, growth, seedling and first harvest year yields, and root reserves. Key words: Crested wheatgrass, sod-seeding, alfalfa, Agropyron desertorum, Medicago sativa

PRODUCTIVITY OF ALFALFA, SAINFOIN, AND CICER MILKVETCH ON SUBIRRIGATED LAND WHEN GRAZED BY SHEEP

1975 ◽  
Vol 55 (2) ◽  
pp. 415-420 ◽  
Author(s):  
S. SMOLIAK ◽  
M. R. HANNA
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Growth Pattern ◽  
Dry Matter ◽  
Grazing Management ◽  
Crested Wheatgrass ◽  
Agropyron Desertorum ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Astragalus Cicer

Rambler alfalfa (Medicago sativa L.), Eski sainfoin (Onobrychis viciaefolia Scop.) and cicer milkvetch (Astragalus cicer L.), alone and in mixture with Nordan crested wheatgrass (Agropyron desertorum (Fisch.) Schult.), were grazed by sheep over a 5-yr period. The replicates, or paddocks, were grazed in succession and the productivity, palatability, and persistence of the legumes was determined. When grown alone, sainfoin and alfalfa produced similar amounts of dry matter and both outyielded cicer milkvetch. There were no apparent differences in palatability of the legumes although the sheep were observed to graze sainfoin first, then alfalfa, and finally cicer milkvetch. Because alfalfa, sainfoin, and cicer milkvetch differ from one another in growth pattern, variations in grazing management of the three legumes may be necessary.

Comparison of sodseeding versus slotseeding of alfalfa into established crested wheatgrass in southwestern Saskatchewan

1997 ◽  
Vol 77 (4) ◽  
pp. 573-578 ◽  
Author(s):  
M. P. Schellenberg ◽  
J. Waddington
Keyword(s):  
Soil Moisture ◽  
Medicago Sativa ◽  
Key Words ◽  
Bare Soil ◽  
Slot Width ◽  
Crested Wheatgrass ◽  
Agropyron Desertorum ◽  
Mechanical Removal ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Limiting Resources

Establishment of alfalfa seedlings in existing grass pastures (sodseeding) can increase forage productivity and quality. Nonselective herbicides are used to control the grass, thus freeing up limiting resources such as soil moisture for utilization by the alfalfa seedlings. Mechanical removal of a ribbon of grass sod to create a "slot" of bare soil for seeding was proposed as an alternative to herbicide methods. Experiments were started in each of the 3 yr 1992–1994 to compare the establishment of alfalfa (Medicago sativa L.) cv. Rangelander in established crested wheatgrass (Agropyron desertorum (Fisch.) Schult.) utilizing sodseeding or slotseeding. Prior to sodseeding, the existing vegetation was killed with glyphosate at 2.2 kg ai ha−1. For slotseeding, four widths (2.5, 5, 7, and 10 cm) of sod were removed to provide a slot in which seed was placed. In combination with the four slot widths, two widths (15 and 35 cm) of undercutting grass vegetation adjacent to the slot were examined. Sodseeding after a glyphosate treatment provided an environment with greater suppression of existing vegetation, and a seeding groove with characteristics resulting in greater productivity than with slotseeding using any slot width with undercutting. Key words: Sodseeding, slotseeding, alfalfa, Medicago sativa, crested wheatgrass, Agropyron desertorum

scholarly journals Management of lucerne in the cool season

1990 ◽  
pp. 41-43
Author(s):  
J.G.H. White ◽  
W.J. Lucas
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Farming Systems ◽  
Early Spring ◽  
Grazing Management ◽  
Sheep Grazing ◽  
Cool Season ◽  
Root Reserves ◽  
Medicago Sativa L

The performance of dormant and winter-active lucerne (Medicago sativa L.) cultivars was compared under sheep grazing in 2 experiments during the cool season. The objectives were to define the cool season management required for winter active cultivars in sheep farming systems. The 'winter-active cultivars Matador and Rere yielded 1760 and 1220 kg DM/ha compared with 890 and 760 kg from Wairau and Saranac respectively in mid-winter, while the reverse occurred in spring when dormant cultivars yielded 50% more than the winter active. This was related to differing levels of non-structural carbohydrates in roots, which had declined to insignificant levels in Rere and Matador by early spring. June grazing increased spring yields of Wairau by 35% due to control of overwintering aphids, but reduced yield of Rere by 25% due to effects on root reserves. Early September grazing greatly - reduced subsequent lucerne yields at late October and early December grazings, and increased the content of weeds. Our findings show that if farmers graze winter-active lucerne with sheep in winter the advantage in production disappears in spring. Cool-season management which combines the use of dormant and winter-active lucernes is discussed. Keywords winter-active lucerne, dormant lucerne, cool-season grazing, root reserves, lucerne grazing management

Estimación de biomasa aérea de forrajes de invierno bajo riego a través de un dron

2019 ◽  
Vol 12 (4) ◽  
Author(s):  
Francisco Gavi Reyes ◽  
César Botello-Aguillón ◽  
Leonardo Tijerina-Chávez ◽  
Arturo Galvis-Spíndola ◽  
Rodrigo Roblero-Hidalgo
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Avena Sativa ◽  
Medicago Sativa L

E Objetivo: Desarrollar un procedimiento para estimar biomasa con imágenes digitales captadas desde un dron y modelación 3D (ID-Dron-3D) aplicable en alfalfa (Medicago sativa L.) y avena forrajera (Avena sativa L.). Diseño/metodología/aproximación: Con una cámara digital acoplada al dron se obtuvieron imágenes antes de la cosecha de los cultivos, que fueron procesadas con software para luego estimar volumen de biomasa. En cada cultivo se midió altura de la planta y área cosechada, volumen aparente y real de biomasa, y peso de biomasa fresca y seca. Resultados: Con base en el análisis de regresión se obtuvieron modelos lineales a una p<0.05 para predecir: biomasa fresca en avena (R2=0.70) y alfalfa (R2 =0.47); y biomasa seca en avena (R2=0.78) y en alfalfa (R2=0.31) mediante ID-Dron-3D. Limitaciones del estudio/implicaciones: Considerando las R2 de los modelos obtenidos, los resultados en la avena forrajera fueron mejores, respecto a los detectados en alfalfa, lo cual se puede deber a la mayor variabilidad de la cobertura vegetal, ya que, en algunas unidades de muestreo, las plantas de alfalfa no cubrían completamente el suelo. Hallazgos/conclusiones: El rendimiento de biomasa fresca y seca de ambos cultivos se correlacionó significativamente con su respectivo volumen aparente estimado con imágenes digitales tomadas desde un dron y su procesamiento 3D (ID-Dron-3D).

ALFALFA (Medicago sativa L.) CULTIVADA EN CAMPECHE, MÉXICO Y SU INTEGRACIÓN LOCAL EN LA ALIMENTACIÓN DE CORDEROS EN CONFINAMIENTO

2018 ◽  
Vol 11 (9) ◽  
Author(s):  
CC. Castillo-Águilar
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Pennisetum Purpureum ◽  
Medicago Sativa L

Se comparó el uso de diferentes dietas con base en heno de alfalfa cultivada (Medicago sativa L.) en Campeche y su relación con un concentrado comercial y pasto Taiwán (Pennisetum purpureum), T1=concentrado comercial, T2=T1+heno de alfalfa, T3=T1+pasto Taiwán, T4=heno de alfalfa. Se evaluó el comportamiento productivo y metabólico de corderos en sistema intensivo utilizando 20 corderos machos con encaste de Pelibuey, Dorper y Black Belly de 12.5±1 kg de peso vivo (PV). Se midió el consumo de materia seca total (CMS), la ganancia diaria de peso (GDP), la conversión alimenticia (CA), y la digestibilidad in situ de la materia seca (DISMS). También fueron evaluados el pH, nitrógeno amoniacal (NH3) y la concentración de ácidos grasos volátiles (AGV) en líquido ruminal. La mejor GDP en gramos por día, de 234 g (p?0.05) se obtuvo en el T2; en contraste, el T3 mostró la menor GDP. La dieta que incluyó la mezcla de heno de alfalfa y concentrado mejoró significativamente las condiciones de las variables pH, NH3 y AGV (p?0.05).

ALFALFA VARIETIES ZONED IN THE CENTRAL CHERNOZEM ZONE OF THE RUSSIAN FEDERATION

2020 ◽  
Author(s):  
Galina Stepanova
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Dry Matter ◽  
Maximum Yield ◽  
The State ◽  
Average Yield ◽  
State Register ◽  
Independent Evaluation ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Alfalfa Varieties ◽  
Central Chernozem

The article describes the main morphological and biological features of alfalfa varieties included in the State register of breeding achievements approved for use in the Central Chernozem zone of Russia. A total of 32 alfalfa varieties are included in the State register. This is 9 varieties of blue alfalfa (Medicago sativa L. subsp. Sativa) of domestic selection and 8 foreign, 11 varieties of variable alfalfa (Medicago sativa L. nothosubsp. varia (Martyn) Arcang.) domestic selection and 1 variety of foreign and 3 varieties of yellow alfalfa (Medicago sativa L. subsp. falcata (L.) Arcang.). It shows the average and maximum yield of varieties determined in the process of state variety testing, as well as independent evaluation in research institutions in the region. Varieties of blue alfalfa of domestic selection Kevsala, Elena, Satellite, Vavilovskaya Yubileynaya were the most productive. The average yield of dry matter of these varieties reaches 8.4–9.2 t/ha, the maximum — 15.3–17.7 t/ha. Alfalfa varieties Timbale and Galaxy were the most productive among foreign varieties: the average yield of dry matter was 8.1 and 8.3 t/ha, the maximum – 15.5 and 17.2 t/ha. Varieties of alfalfa variable Vitalina and Vela provided an average yield of dry matter of 7.6 and 9.0 t/ha, the maximum yield reached 15.4 and 18.1 t/ha.

Szennyvíziszappal kezelt Medicago sativa L. növekedésének és rizoszféra tulajdonságainak monitorozása modellkísérletben

2008 ◽  
Vol 57 (1) ◽  
pp. 113-132 ◽  
Author(s):  
Attila Palágyi ◽  
Hamuda Hosam E. A. F. Bayoumi ◽  
Nikoletta Tóth ◽  
Mihály Kecskés
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Medicago Sativa L

A szennyvíziszappal kezelt talajok minőségének meghatározásához elengedhetetlen a biológiai mutatók jellemzése. Jelen tanulmány célja az volt, hogy modellkísérlet segítségével megvizsgáljuk a talajokhoz (barna erdőtalaj és réti csernozjom) különböző arányban (0, 20, 40, 60 és 100% iszap:talaj) hozzáadott szennyvíziszap hatását a talaj pH-értékére, nedvességtartalmára és légzésére, valamint termőképességére (növényi szárazanyag-tartalom), enzimatikus tulajdonságaira és az ott élő mikrobiális közösségekre.Modellkísérletben, eltérő arányú iszap/talaj keveréken termesztettünk lucernát 63 napon keresztül. Mértük a relatív növényi szárazanyag-tartalmat, valamint a talaj pH-értékének és nedvességtartalmának a változását. Megvizsgáltuk továbbá a rizoszféra mikrobiális összetételét (aerob heterotróf baktériumok, aerob heterotróf spórások, cellulózbontók és foszfátoldók, fuorescens Pseudomonas ok, Sinorhizo-biummeliloti , aktinomicéták, fonalas gombák, valamint élesztők csíraszámát) és a különböző enzimek (FDA, dehidrogenáz, kataláz, ureáz, proteáz, foszfatáz, β-glükozidáz és aril-szulfatáz) aktivitását. Ugyancsak meghatároztuk a kibocsátott CO 2 alapján a talajlégzés mértékét.Eredményeink azt mutatják, hogy a szennyvíziszap hozzáadásával a talaj hosszabb ideig megőrizte nedvességtartalmát, mint a kontroll (100% talaj/0% iszap), valamint emelkedett a talaj pH-értéke is. A növények egészséges fejlődésén és növekedésén kívül, a legnagyobb növényi szárazanyag-tömeget is a nagy szennyvíziszap tartalmú minták (60–100% iszap) esetében mértük. A minták szennyvíziszap- koncentrációjának emelésével jelentősen nőtt a tenyészthető mikrobiális populációk sűrűsége is a lucerna rizoszférájában.A leggyakrabban előforduló baktériumok a következő genus okhoz tartoztak: Acinetobacter, Azotobacter, Bacillus, Brevundimonas, Cellulomonas, Chromo-bacterium, Corynebacterium, Enterobacter, Escherichia, Flavobacterium, Klebsiella, Micrococcus, Proteus, Pseudomonas, Sinorhizobium, Serratia, Stenotrophomonas, Streptococcus, Streptomyces és Zooglea . A legmagasabb fonalasgomba-populációkat a barna erdőtalajban mértük, mindkét (hódmezővásárhelyi és nyíregyházi) szennyvíziszap jelenlétében. A leggyakoribb izolátumok az Altenaria, Aspergillus, Cephalosporium, Cladosporium, Fusarium, Geotrichum, Mucor, Penicillium, Rhizopusés _s

Effect of microelement loads on alfalfa (Medicago sativa L.) grown on a calcareous sandy soil

2012 ◽  
Vol 61 (2) ◽  
pp. 345-362
Author(s):  
Imre Kádár ◽  
Márk Rékási
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Sandy Soil ◽  
Medicago Sativa L

Karbonátos Duna–Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg·ha-1 mikroelem-terhelés hatását a lucernára a 2004 és 2008 közötti időszakban. A mikroelemek sóit egy ízben, a kísérlet indulásakor, 1995 tavaszán szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3 és ZnSO4 formájában. A 6 elem×4 terhelési szint = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 parcellát jelentett, 7×5 = 35 m2-es parcellákkal. A termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és az NPK főbb tápelemekkel gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100– 100–100 kg·ha-1 N, P2O5 és K2O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. A lucerna telepítése előtt 2003 őszén 400 kg·ha-1 P2O5- és 600 kg·ha-1 K2O-adaggal előretrágyázást végeztünk. A N-trágyát továbbra is évente adagoltuk megosztva (ősszel és tavasszal fele-fele arányban). A főbb eredmények: – A talaj kielégítő NPK kínálata és a kedvező csapadékviszonyok hozzájárultak ahhoz, hogy a lucerna 5 éven át kielégítően fejlődött és összesen 45 t·ha-1 légszáraz szénatermést adott. A legkisebb hozamot (5,5 t·ha-1) az 1. év adta, a legnagyobb hozamokat (11, illetve 10 t·ha-1 ) a 2. és 3. évben kaptuk A kísérlet 10–14. éveiben a Cr(III)- és a Cr(VI)-szennyezés érdemi dúsulást nem okozott a lucerna hajtásában. A kontrolltalajon mért 0,1–0,5 mg·kg-1 Cr-koncentráció 1–2 mg·kg-1 értékre emelkedett átlagosan a szennyezett kezelésekben. Az elöregedő lucernában az évekkel a Cr-tartalom mérséklődött. A Cr(III) ion alapvetően megkötődött a feltalajban, míg a Cr(VI) ion döntően a 2–3 m-es talajmélységbe mosódott. – Az ólom és a réz a szántott rétegben maradt. A kontrolltalajon mért 0,2–0,4 mg·kg-1 Pb-koncentráció 0,5–1,4 mg·kg-1-ra emelkedett a szénában, szennyezett talajon, az évek átlagában. A réz 5–7-ről 9–10 mg·kg-1-ra nőtt a maximális Cu-terheléssel, az évek átlagait tekintve. A szelén extrém módon, átlagosan 3 nagyságrenddel dúsult a szénában. A kontrolltalajon az 1 mg·kg-1 méréshatár alatt maradt, míg a maximális terheléssel 200–400 mg·kg-1 értékre ugrott. A széna takarmányozási célra alkalmatlanná vált. Kevésbé szennyezett talajon a lucerna fitoremediációs célokra alkalmas lehet. Az 5 év alatt a 45,5 t·ha-1 szénatermésbe erősen szennyezett kezelésben 6–12 kg·ha-1 Se akkumulálódott. A 10–15 évvel korábban adott Na-szelenit alapvetően Ca-szelenáttá alakulhatott ezen a karbonátos, jól szellőzött talajon és 4 m mélységig kimosódott. A cink mérsékelt mobilitást mutatott. A kontroll-talajon mért 18–21 mg·kg-1 Zn-tartalom a 270 kg·ha-1 Zn-adaggal 25–31 mg·kg-1-ra emelkedett az évek átlagában. A Zn-terhelés tulajdonképpen a lucerna rejtett Zn-hiányát szüntette meg. – Az 5 év alatt a lucerna számításaink szerint 1580 kg N, 1177 kg Ca, 744 kg K (893 kg K2O), 145 kg Mg, 140 kg S, 133 kg P (305 kg P2O5); 0,1–12,6 kg Se; 2–3 kg Na; 0,8–1,3 kg Zn; 278–427 g Cu; 14–39 g Cr és 15–35 g Pb elemet épített be a 45 t föld feletti hajtásába. A felvett nitrogén több mint 2/3-a a levegőből származhatott. A talajkimerülés kérdése felmerül a tartós lucernatermesztés során. A K-hiányos termőhelyeken elsősorban a K, a kilúgzott talajokon a Ca pótlásáról gondoskodni szükséges a telepítés előtt. Hasonló viszonyokat feltételezve elvileg az Pb fitoremediációja 65 ezer, a Cr 50 ezer, a Cu 7560, a Zn 2885, a Se 105 ilyen „lucernaévet” igényelne. A lucerna tehát elvileg alkalmas lehet a szelénnel mérsékelten szennyezett talaj tisztítására. – Az 5 m mélységig végzett mintavételek adatai szerint 2006-ban (a kísérlet 12. éve után) a Cr(VI) kimosódási zónája meghaladta a 3 m, míg a Se kilúgzása a 4 m mélységet a 270 kg·ha-1 kezelésekben. A Cr(III), Pb, Zn és Cu elemeknél a vertikális elmozdulás nem volt igazolható. – Korábbi adatainkat és a lucerna élettani optimumait is figyelembe véve az 1 t tervezhető szénatermés úgynevezett fajlagos elemtartalmának irányszámait 35-7-25-30-5 = N-P2O5-K2O-CaO-MgO kg·t-1 értékben javasoljuk a hazai szaktanácsadás számára bevezetni.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document