A keresztény gyermekirodalom és a humor

Miközben tanulmányomban konkrét szerzőket, sőt szövegeket is bemutatok, alapjában véve elméleti kérdéseket vetek fel s próbálok megválaszolni. Mi az, hogy keresztény irodalom? Mi az, hogy keresztény gyermekirodalom? Van-e, lehet-e helye a didaxisnak a (keresztény) gyermekirodalomban? Van létjogosultsága a humornak a keresztény irodalomban? A fogalmak és az alapkérdések tisztázása után nem bocsátkoztam a szóba jöhető művek felosztásába, csoportosításába. Legfőképpen azért nem, mert a témán belül – különösen magyar szerzőket figyelembe véve – nincs annyiféle műfaj, s arányaiban a művek száma sem jelentős, hogy enne relevanciája lenne. Hogy mégsem érzem indokolatlannak magát a témafelvetést, az elsősorban az elmúlt évtizedek tapasztalatainak köszönhető. Miközben az indulás kifejezetten nehéz volt – az irodalmi értékek sokáig maximum „átsejlettek” a didaktikus szövegek mögül –, a jelen több mint biztató. A keresztény gyermekirodalom „fejlődése” mintha párhuzamosan, együtt menne a gyermekirodalom haladásával.