scholarly journals Effect of Sowing Dates, Irrigation Intervals and Organic Fertilizers on Growth and Productivity of Pea Plants (Pisum sativum L.) under Sandy Soil Conditions

2017 ◽  
Vol 8 (11) ◽  
pp. 1159-1175
Author(s):  
S. Abuo El-kasem ◽  
M. Elkassas
Keyword(s):  
Pisum Sativum ◽  
Sandy Soil ◽  
Organic Fertilizers ◽  
Soil Conditions ◽  
Pisum Sativum L ◽  
Sowing Dates

Herbivory, Seed Priming, and Tillage Systems: Impacts on the Growth Response of Pisum sativum L.

1998 ◽  
Vol 33 (2) ◽  
pp. 196-211 ◽  
Author(s):  
Livy Williams ◽  
D. J. Schotzko ◽  
L. E. O'Keeffe
Keyword(s):  
Pisum Sativum ◽  
Growth Response ◽  
Field Experiments ◽  
Conservation Tillage ◽  
Seed Priming ◽  
Soil Conditions ◽  
Tillage Practices ◽  
Pisum Sativum L ◽  
Four Levels ◽  
Peg 8000

Field experiments were conducted to determine the effects of herbivory, seed priming, and tillage practices on the growth response of Pisum sativum L. A factorial treatment design incorporated two levels of tillage treatment (moldboard and chisel plow), three levels of seed priming [Captan, PEG (polyethylene glycol) 8000, and Captan+PEG 8000], and four levels of herbivory by Sitona lineatus (L.) (caged controls, uncaged controls, 1 weevil/plant, and 8 weevils/plant). Pisum sativum stands at approximately 75% emergence were infested for 1 wk. Sitona lineatus infestations resulted in defoliation of approximately 5, 25, and 55% for the control, low, and high weevil densities, respectively. Conservation tillage led to increased surface residue but did not affect soil moisture, temperature, or compensatory growth response of P. sativum. Seed priming treatments, incorporating PEG, led to an undercompensatory growth response of P. sativum, as did high levels of S. lineatus defoliation. Improved seed priming methods that promote vigorous seedling growth may help minimize the impacts of S. lineatus and suboptimal soil conditions on P. sativum.

Effect of microelement loads on pea ( Pisum sativum L.) grown on calcareous sandy soil

2009 ◽  
Vol 58 (2) ◽  
pp. 281-296 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár
Keyword(s):  
Pisum Sativum ◽  
Sandy Soil ◽  
Pisum Sativum L

Karbonátos Duna–Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg/ha mikroelem-terhelés hatását a borsóra. A mikroelemek sóit egy ízben, a kísérlet indulásakor (1995 tavaszán) szórtuk ki Cr 2 (SO 4 ) 3 , K 2 Cr 2 O 7 , CuSO 4 , Pb(NO 3 ) 2 , Na 2 SeO 3 , ill. ZnSO 4 formájában. A 6 elem×4 terhelés = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 (egyenként 7×5 = 35 m²-es alapterületű) parcellát jelentett. A termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és a főbb tápelemekkel (NPK) gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO 3 -ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100–100–100 kg/ha N, P 2 O 5 és K 2 O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. A főbb eredmények: – A zöldborsó 2 hónapos tenyészideje alatt mindössze 93 mm csapadékot kapott. Szennyezetlen talajon átlagosan 0,7 t/ha hüvely-, 1,0 t/ha mag- és 2,9 t/ha szártermést kaptunk. A szár 46%, mag 32%, hüvely 28% légszáraz anyagot tartalmazott. Fitotoxikus volt a Se- és Zn-kezelés. A 270 kg/ha Se-terhelésű parcellán a borsó gyakorlatilag kipusztult. A maximális Zn-terhelés a hüvely- és a maghozamát mintegy a felére, a szárét 1/3-dal csökkentette. A Cr(III), Cr(VI), Cu és Pb nem mutatott igazolható depressziót. A vízoldható – az 1. évben még erősen toxikus – Cr(VI) a 2. évben már a mélyebb talajrétegbe távozott. – Szennyezett talajon az elemdúsulások főként a vegetatív szárban voltak kifejezettek. A mag genetikailag védettebb, a Cr(III)-, Cr(VI)-, Pb- és Cu-terhelések hatása nem volt igazolható az elemtartalmak emelkedésében. A Zn-tartalom a kontrollhoz viszonyítva 1,7-szeresére nőtt maximálisan, míg a Se 283-szorosára. A szelén a tömegárammal bejut a gyökérbe és mozgása a növényen belül sem gátolt. A borsó magtermése humán fogyasztásra alkalmatlanná vált a megnőtt Pb- és Se-tartalma, míg takarmányozásra a mag- és melléktermés egyaránt az extrém Se-szennyeződése miatt. – Szennyezett talajon a borsó föld feletti termésébe maximálisan 7 g Cr, 12 g Pb és Cu, 80–90 g Se és Zn épült be ha-onként. A fitoremediáció időigénye – változatlan feltételeket feltételezve – a 270 kg/ha kezelésben közelítően 38–40 ezer év a Cr, 22–23 ezer év a Pb és a Cu, 800–1000 esztendő lehetne a Se és a Zn esetén. A fitoremediáció módszere a kismérvű diszperz szennyeződés alkalmával jelenthet reális alternatívát, amennyiben hiperakkumulátor nagytestű növényfajjal rendelkezünk. – A szennyezetlen talajon fejlődött zöldborsó fajlagos, azaz 1 t magtermés + a hozzátartozó melléktermés elemtartalma 32 kg N, 29 kg Ca, 17 kg K, 5 kg Mg, 4 kg P és 2 kg S volt. A kis termés töményedési effektust tükröz. A fajlagos tartalom felfelé torzít, nem ajánlható a szaktanácsadásnak, mert túltrágyázásra ösztönözhet. Valójában pedig a jövő évi trágyaigény hasonló szituációban csökkenhet a nagyobb utóhatások miatt (a fel nem vett és ki nem mosódott tápelemek a feltalajban maradhatnak). – A 2. év végén végzett talajelemzések szerint a maximálisan adott 270 kg/ha Cr(III) alig 1%-a, Cr(VI) 1,6%-a, Se 16%-a, Pb 30%-a, Zn 56%-a, ill. Cu 100%-a volt kimutatható a szántott rétegben NH 4 -acetát+EDTA-oldható formában, a kontrollhoz viszonyított elemdúsulásokat figyelembe véve. A réz jó kémiai oldhatósága fordított arányban állt felvehetőségével. A vízoldható Cr(VI) és Se részben már kimosódhatott a feltalajból. A Cr(III), Pb és Zn e módszerrel már jelentős részben ki nem mutatható formákká alakulhatott a talajban.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document