Soil Survey in the Southwest Region of the Ivory Coast

Soil Horizons ◽  
1967 ◽  
Vol 8 (3) ◽  
pp. 3
Author(s):  
Paul H. Carroll
Keyword(s):  
Ivory Coast ◽  
Soil Survey ◽  
Southwest Region

The use of Soil survey

1907 ◽  
Vol 64 (1657supp) ◽  
pp. 221-222
Author(s):  
J. A. Bonsteel
Keyword(s):  
Soil Survey

THE CLASSIFICATION OF LAND ACCORDING TO THE DEGREE OF RABBIT INFESTATION IN CENTRAL OTAGO

1987 ◽  
pp. 65-70
Author(s):  
I.G.C. Kerr ◽  
J.M. Williams ◽  
W.D. Ross ◽  
J.M. Pollard
Keyword(s):  
Carrying Capacity ◽  
Mediterranean Climate ◽  
Natural Habitat ◽  
Public Funding ◽  
Soil Survey ◽  
European Rabbit ◽  
Cultural Modification ◽  
Classification Information ◽  
Semi Arid

The European rabbit (Oryctolagus cuniculus) introduced into New Zealand in the 183Os, has consistently flourished in Central Otago, the upper Waitaki, and inland Marlborough, all areas of mediterranean climate. It has proved difficult to manage in these habitats. The 'rabbit problem' is largely confined to 105,000 ha of low producing land mostly in semi arid areas of Central Otago. No field scale modifications of the natural habitat have been successful in limiting rabbit numbers. The costs of control exceed the revenue from the land and continued public funding for control operations appears necessary. A system for classifying land according to the degree of rabbit proneness is described. Soil survey and land classification information for Central Otago is related to the distribution and density of rabbits. This intormation can be used as a basis for defining rabbit carrying capacity and consequent land use constraints and management needs. It is concluded that the natural rabbit carrying capacity of land can be defined by reference to soil survey information and cultural modification to the natural vegetation. Classification of land according to rabbit proneness is proposed as a means of identifying the need for, and allocation of, public funding tor rabbit management. Keywords: Rabbit habitat, rabbit proneness, use of rabbit prone land.

Comparison of pedotransfer functions to estimate the van Genuchten parameters from soil survey information

2013 ◽  
Vol 62 (1) ◽  
pp. 5-22 ◽  
Author(s):  
Brigitta Tóth ◽  
András Makó ◽  
Gergely Tóth ◽  
Csilla Farkas ◽  
Kálmán Rajkai
Keyword(s):  
Soil Survey ◽  
Pedotransfer Functions

Kutatásunk célja a víztartóképesség-függvény (VKF) paramétereit az átnézetes térképeink adattartalmával becslő módszerek megbízhatóságának összehasonlítása és továbbfejlesztésük vizsgálata a Magyarországi Részletes Talajfizikai és Hidrológiai Adatbázison (MARTHA).Az irodalomban fellehető módszerek közül VKF-becslő módszert hazai átnézetes talajtérképi információkra eddig egyedül a Kreybig térképekre alkalmazták (Bakacsi et al., 2012). Ők a talaj higroszkópossága (hy) alapján becsülték adott talaj FAO (1995) fizikai féleség kategóriába tartozását. Wösten és munkatársai (1999) és Nemes (2003) pedotranszfer-függvényei alapján rendelték továbbá a talajhoz a fizikai féleség kategóriára meghatározott víztartóképesség-függvény (VKF) van Genuchten paramétereit (HYPRES_hy és HUNSODA_hy módszerek).Bakacsi és munkatársai (2012) eljárását követve, a MARTHA adatbázison vizsgáltuk a hy és az ötkategóriás FAO fizikai féleség kapcsolatát. A fizikai féleség becslését az Arany-féle kötöttség (KA) alapján is kidolgoztuk.Wösten és munkatársai (1999) módszerével meghatároztuk a MARTHA adatbázis talajainak a FAO fizikai féleség kategóriákra jellemző víztartóképességfüggvényeinek van Genuchten paramétereit. A meghatározást a pF6,2 értéken felül a legalább három, majd a legalább öt mért víztartóképesség-értékű talajmintákon végeztük.Megállapítottuk, hogy a KA alapján hatékonyabb a talajminták FAO fizikai féleség kategóriába sorolása, mint a hy alapján.Abban az esetben, amikor nem áll rendelkezésre mechanikai összetétel és a fizikai féleség kategóriába történő besorolást a talaj higroszkópossága alapján végezzük, akkor a VKF-becslés megbízhatósága szignifikánsan rosszabb. Hazai talajmintákon vizsgálva a MARTHA adatbázison pontosított VKF-becslő módszerek szignifikánsan megbízhatóbbak a HYPRES és HUNSODA VKF-becslő módszereinél. A hy-ból kiinduló MARTHA VKF-becslések annak ellenére szignifikánsan megbízhatóbbak a WÖSTEN és munkatársai (1999) módszerénél (HYPRES), hogy utóbbit nem rontja a fizikai féleségbe sorolás hibája.A dolgozat az EU FP7/2007-2013 (Nr. 263188) MyWater és a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0064 projekt keretében készült. A TÁMOP projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document