scholarly journals Radikális jobboldal és új nacionalizmus : A radikális jobboldal mint válasz a nemzetállami szuverenitást érő kihívásokra egyes nyugat-európai országokban

2021 ◽  
Author(s):  
◽  
András Hajdú

2015-ben új radikális jobboldali képviselőcsoport (Europe of Nations and Freedom, ENF) alakult az Európai Parlamentben, amely típusú frakció léte a korábbi ciklusokban különleges helyzetnek számított az intézmény működésében. Korábban a politikatudományban is az az álláspont uralkodott, hogy hosszútávon ilyen típusú kooperáció nem lehet sikeres (Almeida, 2010; Mudde, 2007:172-181; Startin, 2010) az EP-ben. Az új frakció azonban a korábbi kísérleteknél szorosabb, hosszabb távú és intézményi környezetben is megjelenő együttműködéssé vált. Létrehozását még 2013-ban kezdeményezte Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front (Front National, FN) és Geert Wilders, a holland Szabadságpárt (Partij voor de Vrijheid, PVV) elnöke. Előbbi pártot a szakirodalom a radikális jobboldal prototípusának tekinti (Kitschelt – McGann, 1995; Rydgren, 2005; Hainsworth, 2008), Wilders azonban a legnagyobb holland liberális párt (Volkspartij voor Vrijheid en Democratie, VVD) politikusa volt korábban. A disszertáció kutatási kérdése az volt, hogy mi az, ami összeköti a rendkívül ellentétes előélettel rendelkező, rendkívül különböző nemzeti politikai környezetben tevékenykedő radikális jobboldali pártokat. A kutatás módszertani alapját a legkülönbözőbb esetek elve (most different cases) adta, amelyet követve a 2015-2019 között létező ENF-frakció 2017-ben nemzeti parlamenti választáson induló pártjait hasonlítottam össze: az FN és PVV párosa kiegészült az Osztrák Szabadságpárttal (Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ), továbbá kontrollesetként az Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland, AfD) párttal. A dolgozat elméleti alapját a törésvonalakra épülő politikai struktúra, pártrendszer, valamint a pártcsalád fogalma képezte. A négy párt programjaiban egy komparatív kutatás keretében azt vizsgáltam meg, hogy milyen reakciót adnak az európai politikai életet átalakító négy folyamatra: az európai integrációra, a migrációra, a gazdasági átalakulásra és a reurbanizációra. Ezt egészítette ki a négy párt politikai elitjének elemzése, a rájuk vonatkozó adatok és következtetések összevetése a szakirodalomban elfogadott álláspontokkal, ami segítette annak megértését, hogy mennyire mélyek azok a politikai konfliktusok, amelyeket a radikális jobboldali pártok megjelenítenek, mennyire fejezik ki a klasszikus és új törésvonalakat. Bartolini és Mair (1990), valamint Róna (2008) definícióját követve azokat a politikai konfliktusokat tekintettem törésvonalnak, amelyek empirikus (tartós szociodemográfiai különbségek a szavazótáborok között), normatív (társadalmi csoportok adott konfliktussal kapcsolatos értékei is markánsan különböznek) és szervezeti (a pártok elitjének szociokulturális jellege megfelel a pártok konfliktusban elfoglalt helyzetének) szinten egyaránt azonosíthatóak. A törésvonalak segítségével leírhatók azok a strukturális változások, amelyek befolyásolják a pártok működését. Kutatásom konklúziója, hogy a négy párt a nemzeti szuverenitást érő globális kihívásokat, az új társadalmi konfliktusokat nemzeti hatáskörben, lokális megoldásokkal tartja a leghatékonyabban kezelhetőnek. Ennek értelmében a nemzetállamot kell megerősíteni és átalakítani annak érdekében, hogy ismét képes legyen nemzetépítési projektet végrehajtani, a korábbi, válságjelenségekkel küzdő, átalakuló és széteső keretek helyére új közösséget építeni. Ez az új, nemzetállami szerepet felértékelő, a nemzetállamot mint politikai közösséget újjáépíteni kívánó politika képezi az új nacionalizmus ideológiai alapját. Az újdonságot a nemzeti szuverenitás központi kérdéssé emelése jelenti, amely központi ügyként (omnibus issue) hat át minden közpolitikai területet. A nacionalista politika összetettsége (Tamir, 2019) teszi lehetővé, hogy a vizsgált pártok komplex társadalmi változásokra adott válaszaihoz a nacionalizmus biztosít hátteret. A nemzeti szuverenitást hirdető politikusok többsége az utóbbi évtizedekben a mainstream pártok perifériájára sodródott, ami hozzájárult ahhoz, hogy a hagyományos kormányzó pártok álláspontja uniformizálttá vált a fentebb tárgyalt témákban. A disszertáció keretében vizsgált pártok politikai programját viszont az állam által végrehajthatónak vélt nemzetépítés gondolata szervezi rendszerré, ami ráadásul egyre kevésbé találkozik riválissal a nyugat-európai pártok és politikai eszmei kérdésekkel foglalkozó műhelyek részéről.

2020 ◽  
pp. 127-160
Author(s):  
Duncan McDonnell ◽  
Annika Werner

This chapter explains the formation of the Europe of Nations and Freedom (ENF) group containing Front National, Northern League, Austrian Freedom party, Flemish Vlaams Belang and the Dutch Party for Freedom. Based on expert survey data and interviews, it shows how, while these parties have long held compatible positions on key issues, cooperation between them all has only become possible over the last decade, in part through the role of new party leaders such as Marine Le Pen. The chapter argues that the ENF’s creation reflects a shared desire to create a lasting European group composed of radical right populist parties unashamed of their commonalities. Finally, it discusses how the ENF parties have presented themselves not only as defenders of their own nations, but of a wider “European” people against the supposedly increasing threats posed by EU elites and dangerous “others” (in particular Muslims).


Author(s):  
Nonna Mayer

After providing a quick summary of the long history of the French radical right, from the reaction to the revolution of 1789 to the creation of the Front National in 1972, this chapter focuses on the changes brought about by Marine Le Pen since she took over her father’s party in 2011. Her “de-demonization” strategy has indeed improved the image of the movement and attracted new voters. But the nativist anti-immigrant message is the same as Jean-Marie Le Pen’s. And the Front National still suffers from political isolation; while it has sometimes won the first round of elections, it has yet to achieve a majority in the second round. After its semi-defeat in the 2017 elections, the very opportunity of the de-demonization strategy is being questioned inside the party.


Author(s):  
Dimitri Almeida

Spätestens seit der zweiten Runde der Präsidentschaftswahl von 2017 ist die Vorstellung eines tief zerrissenen Landes zum dominanten makrosoziologischen Deutungsrahmen geworden, um gesellschaftspolitische Entwicklungen im heutigen Frankreich einzuordnen. Das Duell zwischen dem wirtschafts- und sozialliberalen Emmanuel Macron und der rechtsextremen Marine Le Pen sei Ausdruck einer Konfliktlinie zwischen einer vorwiegend urbanen, gut ausgebildeten, digital vernetzten und mobilen Bevölkerung und sozial deklassierten Wählerschichten im ländlichen Frankreich, die sich als Verliererinnen von Europäisierungs- und Globalisierungsprozessen sehen. Auf der Grundlage von ethnographischen Arbeiten in einem kleinen Dorf in den Vogesen, in dem der Front National seit 2002 seine Wahlergebnisse mehr als vervierfacht hat, soll diese binäre Sichtweise mit alternativen Hypothesen zum Erfolg von Marine Le Pens Partei im ländlichen Frankreich nuanciert werden.


2016 ◽  
Vol 32 (2) ◽  
pp. 100-115 ◽  
Author(s):  
Daniel Stockemer ◽  
Mauro Barisione

In recent years, the Front National, under the leadership of Marine Le Pen, has experienced a political revival. In elections, membership numbers and public opinion polls, the party has made impressive gains. We argue in this article that these gains stem, at least in part, from a strategic repositioning of the party based on a more populist discourse and communication style. Through a content analysis of posts (press releases) on the party’s Facebook page from 2013 to 2015, we first highlight that, besides giving the Front National a more presentable image, Marine Le Pen has changed the Front National on two fronts: (1) she has rendered the party’s discourse more populist and (2) she has managed to reframe the party’s leitmotif of immigration. Second, through quantitative analysis of ‘Likes’ for each post, we find that this new discourse resonates well with Front National sympathizers.


2017 ◽  
Vol 21 (2) ◽  
pp. 89-92
Author(s):  
Neena Verma

Architecture in these times is an architecture at risk. I will argue here that the recent trajectory of the field has been a harbinger of the political populism that generated the Trump administration in the US, Brexit in the UK, the Swiss People's Party, Marine Le Pen's Front National, Germany's Alternative für Deutschland, Syriza in Greece, Podemos in Spain, and other such inverse majority movements. What might be called an emerging architectural populism has led to a situation where our careful art is at risk of becoming its inverse: an architecture without architects. In response, I will argue that this is our moment – this is when we reclaim our field in the only way we can – this is when we create architecture.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document