scholarly journals Effects of field exposures to SO2 on Douglas fir, Agropyron spicatum and Lolium perenne.

Silva Fennica ◽  
1981 ◽  
Vol 15 (4) ◽  
Author(s):  
V. Runeckles ◽  
K. Palmer ◽  
H. Trabelsi
1980 ◽  
Vol 58 (21) ◽  
pp. 2309-2312 ◽  
Author(s):  
W. Willms ◽  
A. W. Bailey ◽  
A. McLean

The effects of fall clipping or burning on the subsequent morphology of bluebunch wheatgrass were studied in both the big sagebrush – bluebunch wheatgrass and Douglas fir – bluebunch wheatgrass communities. Observations were made to the 2nd year after treatment. Burning, in the big sagebrush community, resulted in a larger ratio of plant weight to volume. Burning also increased tiller density by the 2nd year in the big sagebrush community. Plants that were burned had lighter tillers in the 1st year after treatment. They also had a greater proportion of weight distributed near their base. The morphological characteristics of clipped plants were generally intermediate between those of burned and control plants. In general, the treatment effect was less in the Douglas fir community than in the big sagebrush community.


Author(s):  
Susan B.G. Debaene ◽  
John S. Gardner ◽  
Phil S. Allen

The coleorhiza is a nonvascular sheath that encloses the embryonic radicle in Poaceae, and is generally the first tissue to emerge during germination. Delicate hairlike extensions develop from some coleorhiza cells prior to radicle emergence. Similar to root hairs, coleorhiza hairs are extremely sensitive to desiccation and are damaged by exposure to negative water potentials. The coleorhiza of Lolium perenne is somewhat spherical when first visible, after which a knob forms at a right angle to the caryopsis due to inner pressure from the elongating radicle. This knob increases in length until the radicle finally punctures the coleorhiza. Standard fixation procedures cause severe desiccation of coleorhiza cells and hairs, making morphological study of the coleorhiza difficult. This study was conducted to determine a more successful process for coleorhiza preservation.


Agronomie ◽  
2004 ◽  
Vol 24 (8) ◽  
pp. 503-506 ◽  
Author(s):  
Cécile Crépineau-Ducoulombier ◽  
Abdourahamane Tankari Dan-Badjo ◽  
Guido Rychen

2011 ◽  
Vol 60 (1) ◽  
pp. 219-232 ◽  
Author(s):  
Anita Jakab ◽  
János Kátai ◽  
Magdolna Tállai ◽  
Andrea Balláné Kovács

A tenyészedényes kísérletünket a DE AGTC MÉK Agrokémiai és Talajtani Intézet tenyészházában állítottuk be 2010. május 27-én. A kísérletben Debrecen-Látókép környékéről származó mészlepedékes csernozjom vályogtalajt alkalmaztunk, amely az alábbi jellemzőkkel rendelkezett: KA: 37,5; leiszapolható rész: 51%; pH(KCl): 5,5; pH(H2O): 6,6; Hu%: 2,8; AL-P2O5: 140 mg·kg-1; AL-K2O: 316,3 mg·kg-1. Az adatok alapján a kísérleti talaj gyengén savanyú, vályog kötöttségű, közepes nitrogén- és foszfor-, valamint jó kálium-ellátottsággal rendelkezett. A kísérletben kontroll-, műtrágya-, valamint szalmakezelést alkalmaztunk, melyeket bizonyos kombinációkban három különböző baktériumkészítménnyel (Bactofil A, EM-1, Microbion UNC) egészítettünk ki. A kísérletet három ismétlésben véletlenblokk elrendezésben állítottuk be. A tesztnövény angolperje (Lolium perenneL.) volt. A kísérlet kezdetétől számított 8. héten a talaj-, valamint a növényminták begyűjtésére került sor. Meghatároztuk a növényminták száraztömegét, a növény foszfor- és káliumtartalmát, valamint a talajminták nitrát-, valamint AL-oldható foszfor- és káliumtartalmát. Eredményeink alapján főbb megállapításaink a következők: – Az angolperje száraztömegét a műtrágyakezelés szignifikánsan növelte. A hatás a tápelem-ellátottság javulásával magyarázható. – A növény foszforkoncentrációja a műtrágyázás következtében csökkent, amelyet a hígulási effektussal magyarázhatunk. – A növény káliumkoncentrációját a műtrágya-, valamint a műtrágya+baktériumtrágya kezelések szignifikánsan serkentették. – A talaj nitráttartalma szignifikánsan növekedett a műtrágyakezelés kivételével minden kezelésben. – A talaj AL-P2O5-tartalma az NPK-műtrágyázás és az EM-1 kezelés következtében statisztikailag igazolható mértékben megnövekedett, míg az AL-K2O-tartalom kizárólag a szalmakezelés hatására nőtt. A baktériumkészítmények önmagukban alkalmazva általában nem eredményeztek jelentős változást a vizsgált paraméterekben, azonban a készítmények szerves/ásványi anyagokkal kombinált adagolása esetében különböző mértékben befolyásolták a vizsgált mutatókat.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document