Rethinking Northern Hardwood Forest Management Paradigms with Silvicultural Systems Research: Research–Management Partnerships Ensure Relevance and Application

2020 ◽  
Vol 118 (3) ◽  
pp. 260-274 ◽  
Author(s):  
Michael B Walters ◽  
Gary J Roloff ◽  
Catherine R Henry ◽  
Jason P Hartman ◽  
Michael L Donovan ◽  
...  
Keyword(s):  
Information Needs ◽  
Large Scale ◽  
Research Management ◽  
Limiting Factors ◽  
Systems Research ◽  
Long Term Experiment ◽  
Management Paradigms ◽  
Forested Landscapes ◽  
Forest Function

Abstract Well-designed, robust partnerships are important for addressing forest resource problems that intersect diverse ownerships, management, and research expertise. Here, we describe a case study of a research–management partnership. First, we describe the rationale and design of a large-scale, long-term experiment focused on increasing the sustainability and resilience of managed northern hardwoods. With the experiment as context, we next discuss details of the partnership contributing to its success, as well as some challenges. The experiment is a Michigan-wide evaluation of silvicultural alternatives to the current paradigm of selection silviculture. Our goal is to identify combinations of silvicultural treatments that increase the diversity and density of sapling recruits over forested landscapes where deer-browsing pressure and other limiting factors are at play. Pretreatment data from our 140-site study bolstered justification for the research, with sapling and pole classes generally lacking adequate stocking and diversity of desirable species over large geographic extents. We anticipate that the wildlife and forestry research–management model used to develop this project will be useful for other rapidly developing challenges that cannot wait decades to be addressed without potentially catastrophic losses to forest function. Key beneficial elements of our partnership include: (1) sensitivity to information needs at all management levels (i.e., policy to practice), (2) capitalizing on differences in strengths and reward systems of managers and scientists, (3) structured, frequent scientist–manager meetings to maintain focus on research and management application outcomes, (4) long-term relations and support that build trust, and (5) explicit wildlife and forestry collaboration on problems requiring joint expertise. Challenges to our partnership generally revolved around communication, workload, and implementation issues, and were partially alleviated by planning.

Politizdat’s Literary Turn After Stalin

2019 ◽  
pp. 28-65
Author(s):  
Polly Jones
Keyword(s):  
Large Scale ◽  
Term Experiment ◽  
Effective Form ◽  
Popular Appeal ◽  
Literary Collaboration ◽  
Long Term Experiment ◽  
The Creation ◽  
The 1950S ◽  
Main Producer

This chapter analyses the effects on political publishing of the party and state authorities’ urgent concerns about the language and form of Soviet propaganda, which emerged very soon after Stalin’s death, lasted throughout the post-Stalin period, and targeted Politizdat as political literature’s main producer. This major drive for more engaging propaganda gave rise, in the 1950s and 1960s, to unprecedented critique of the language of Politizdat’s previous publications, and then to the embrace of biography as the most lively and effective form of propaganda. The creation of the ‘Fiery Revolutionaries’ series initiated a large-scale, long-term experiment with the biography genre and with literary collaboration to revitalize political literature’s popular appeal: it was intended to produce evocative and emotionally involving portraits of a huge gallery of ‘revolutionaries’. The last part of this chapter traces the early, embattled years of the series between its creation in 1964 and its launch in 1968, the same year as the party’s ideological crackdown connected to the intervention in Czechoslovakia.

scholarly journals Recent Advances in High Temperature Electrolysis at Idaho National Laboratory: Stack Tests

2012 ◽  
Author(s):  
Xiaoyu Zhang ◽  
James E. O’Brien ◽  
Robert C. O’Brien ◽  
Joseph J. Hartvigsen ◽  
Greg Tao ◽  
...  
Keyword(s):  
High Temperature ◽  
Large Scale ◽  
National Laboratory ◽  
Solid Oxide ◽  
Idaho National Laboratory ◽  
Systems Research ◽  
Degradation Rates ◽  
Solid Oxide Electrolysis ◽  
Electrolysis Mode

High temperature steam electrolysis is a promising technology for efficiently sustainable large-scale hydrogen production. Solid oxide electrolysis cells (SOECs) are able to utilize high temperature heat and electric power from advanced high-temperature nuclear reactors or renewable sources to generate carbon-free hydrogen at large scale. However, long term durability of SOECs needs to be improved significantly before commercialization of this technology. A degradation rate of 1%/khr or lower is proposed as a threshold value for commercialization of this technology. Solid oxide electrolysis stack tests have been conducted at Idaho National Laboratory to demonstrate recent improvements in long-term durability of SOECs. Electrolyte-supported and electrode-supported SOEC stacks were provided by Ceramatec Inc., Materials and Systems Research Inc. (MSRI), and Saint Gobain Advanced Materials (St. Gobain), respectively for these tests. Long-term durability tests were generally operated for a duration of 1000 hours or more. Stack tests based on technologies developed at Ceramatec and MSRI have shown significant improvement in durability in the electrolysis mode. Long-term degradation rates of 3.2%/khr and 4.6%/khr were observed for MSRI and Ceramatec stacks, respectively. One recent Ceramatec stack even showed negative degradation (performance improvement) over 1900 hours of operation. A three-cell short stack provided by St. Gobain, however, showed rapid degradation in the electrolysis mode. Optimizations of electrode materials, interconnect coatings, and electrolyte-electrode interface microstructures contribute to better durability of SOEC stacks.

Evolution of Large-Scale Coronal Structures

1994 ◽  
Vol 144 ◽  
pp. 29-33
Author(s):  
P. Ambrož
Keyword(s):  
Magnetic Field ◽  
Field Line ◽  
Large Scale ◽  
Coronal Magnetic Field ◽  
Source Surface ◽  
Solar Cycles ◽  
Characteristic Relationship ◽  
The Magnetic Field ◽  
Coronal Structures

AbstractThe large-scale coronal structures observed during the sporadically visible solar eclipses were compared with the numerically extrapolated field-line structures of coronal magnetic field. A characteristic relationship between the observed structures of coronal plasma and the magnetic field line configurations was determined. The long-term evolution of large scale coronal structures inferred from photospheric magnetic observations in the course of 11- and 22-year solar cycles is described.Some known parameters, such as the source surface radius, or coronal rotation rate are discussed and actually interpreted. A relation between the large-scale photospheric magnetic field evolution and the coronal structure rearrangement is demonstrated.

Computer Analyses in Preventive Health Research

1967 ◽  
Vol 06 (01) ◽  
pp. 8-14 ◽  
Author(s):  
M. F. Collen
Keyword(s):  
Medical Research ◽  
Preventive Medicine ◽  
Health Research ◽  
Large Scale ◽  
Preventive Health ◽  
New Era ◽  
Large Numbers ◽  
Normal Test ◽  
Computer Analyses

The utilization of an automated multitest laboratory as a data acquisition center and of a computer for trie data processing and analysis permits large scale preventive medical research previously not feasible. Normal test values are easily generated for the particular population studied. Long-term epidemiological research on large numbers of persons becomes practical. It is our belief that the advent of automation and computers has introduced a new era of preventive medicine.

STUDIES IN THE SUPPOSED GOITROGENOUS EFFECT OF TAP WATER IN HELSINKI

1960 ◽  
Vol XXXIII (IV) ◽  
pp. 630-636
Author(s):  
F.-E. Krusius ◽  
P. Peltola
Keyword(s):  
Tap Water ◽  
Physiological Saline ◽  
Normal Weight ◽  
The Body ◽  
Iodine Uptake ◽  
Redistilled Water ◽  
Detectable Difference ◽  
Term Administration ◽  
Long Term Experiment

ABSTRACT The study reported here was performed in order to examine the tap water of Helsinki for its alleged goitrogenous effect. In a short-term, 24-hour experiment with rats, kept on an iodine-poor diet, we noticed no inhibition of the 4-hour 131I uptake, as compared with that of animals receiving physiological saline instead of tap water. Two similar groups of rats receiving 1 and 2 mg of mercazole in redistilled water showed a distinct blockage of the 4-hour uptake, which proved the effect of this substance. In a long-term experiment of 5 weeks' duration there was no detectable difference in the body weight, thyroid weight and the 4-hour 131I uptake when the rats receiving tap water or distilled water to which 0.45 per cent of sodium chloride was added were compared with each other. Replacement of tap water by a 10 mg per cent solution of mercazole in redistilled water enlarged the thyroid to double its normal weight and increased the 131I uptake to approximately five times that of the controls. Thus our experiments failed to demonstrate any goitrogenous effect in the tap water of Helsinki. Changes similar to those produced by a long-term administration of mercazole, i. e. an enlargement of the thyroid and an increased thyroidal iodine uptake, have been shown to be due to milk collected from goitrous areas. The observations here reported confirm the importance of milk in the genesis of the goitre endemia of Helsinki. Attention is further called to the fact that a thyroidal enlargement combined with an increased thyroidal iodine uptake cannot always be taken as a sign of iodine deficiency because similar changes may be produced by the administration of goitrogens.

Evaluation of mineral fertilizer effects in a long-term experiment on a planted sward

2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár
Keyword(s):  
Festuca Arundinacea ◽  
Dactylis Glomerata ◽  
Mineral Fertilizer ◽  
Phleum Pratense ◽  
Agropyron Cristatum ◽  
Festuca Rubra ◽  
Festuca Pratensis ◽  
Term Experiment ◽  
Long Term Experiment

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.

Effect of NPK fertilization on the yield of winter wheat and maize and on the nutrient content of the soil in a long-term experiment network in Hungary

2013 ◽  
Vol 62 (2) ◽  
pp. 311-330
Author(s):  
Jakab Loch ◽  
János Lazányi
Keyword(s):  
Winter Wheat ◽  
Nutrient Content ◽  
Term Experiment ◽  
Long Term Experiment ◽  
Npk Fertilization

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document