Preventative Flea Beetle Control in Perennial Ryegrass Golf Turf, 2020

Cell culture and genetic engineering techniques can be used to develop improved pasture plants. To utilise these methods we have developed procedures for regenerating plants from tissue cultures of perennial ryegrass and white clover. In both, the plant genotype influences regeneration capacity. There was significant genetic variation among regenerated perennial ryegrass plants in a wide range of characteristics. Most of the regenerants were resIstant to crown rust and this trait was highly heritable. This rust resistance is being used to breed a new ryegrass cultivar. A system for introducing cloned genes into white clover is described. This capability is bemg used to incorporate genes with the potential to improve nutritional quality and pest resistance. Other possibilities for engineering genetic improvements in white clover, genes conferring herbicide tolerance and resistance to white clover mosaic virus, are briefly outlined. Keywords: Lolium perenne, Trifolium repens, cell culture, somaclonal variation, crown rust resistance, transformation, cloned genes, nutritional quality, proteinase inhibitors, Bt toxins, pest resistance, WCMV viral cross-protection, herbicide tolerance, Agrobacterium, Bacillus thuringenisis.

Download Full-text

GRAZING STUDIES FOR GRASSLAND SHEEP SYSTEMS AT THE HILL FARMING RESEARCH ORGANISATION, U.K.

Proceedings of the New Zealand Grassland Association ◽

10.33584/jnzg.1984.45.1654 ◽

1984 ◽

pp. 184-189

Author(s):

J. Hodgson ◽

T.J. Maxwell

Keyword(s):

Perennial Ryegrass ◽

Management Objectives ◽

Research Organisation ◽

Hill Farming ◽

The Uk ◽

The Hill

Studies in the UK on continuously stocked swards dominated by perennial ryegrass show that both net herbage production and lamb output per hectare are maximised when herbage mass is maintained at 1200-I 500 kg OM/ha (3-5 cm surface height) during the main season of growth. The use of this information to define sward management objectives is outlined, and the incorporation of these objectives into the spring and summer phases of a grassland sheep enterprise is illustrated

Download Full-text

Herbicides compromise biological control of ragwort

Proceedings of the New Zealand Grassland Association ◽

10.33584/jnzg.2002.64.2452 ◽

2002 ◽

pp. 147-152

Author(s):

K. Betteridge ◽

D. Costall

Keyword(s):

Biological Control ◽

Pyrrolizidine Alkaloids ◽

Animal Health ◽

Flea Beetle ◽

Dairy Farm ◽

Senecio Jacobaea ◽

Longitarsus Jacobaeae ◽

High Ester ◽

Low Levels

In spite of ragwort flea beetle (RFB) being present on a Dannevirke dairy farm, pastures were sprayed each winter to reduce ragwort density and limit the risk of ragwort poisoning of stock. The trial on this farm from June 1999 - October 2001, aimed to determine whether herbicide (H) impacted on RFB and how H and RFB each impacted on ragwort growth and persistence. RFBfree areas were created by spraying with insecticide (I). Effects of ragwort on animal health are also reported. High ester 2,4-D (H) boom-sprayed once only, in June 1999, killed most ragwort plants and reduced RFB larvae densities to low levels before the plants died. Once new ragwort established in treatment H, the plants became infested with RFB larvae. RFB larvae were suppressed by I resulting in ragwort density declining more slowly than in treatments where RFB were not suppressed. Insecticide treatments were stopped after 15 months and, at 24 months, ragwort could not be found within the trial area. Ragwort control was attributed to the cessation of herbicide spraying allowing the RFB population to reach a sufficient density to kill both small and large ragwort plants. Sub-clinical ragwort poisoning was found in livers of culled cows that had grazed on ragwort-dense pastures. Keywords: animal health, biological control, Longitarsus jacobaeae, pyrrolizidine alkaloids, ragwort, ragwort flea beetle, Senecio jacobaea

Download Full-text

Effect of bacterial fertilizers on the properties of a pseudomyceliar chernozem soil and on the biomass of perennial ryegrass (Lolium perenne L.)

Agrokémia és Talajtan ◽

10.1556/agrokem.60.2011.1.16 ◽

2011 ◽

Vol 60 (1) ◽

pp. 219-232 ◽

Cited By ~ 1

Author(s):

Anita Jakab ◽

János Kátai ◽

Magdolna Tállai ◽

Andrea Balláné Kovács

Keyword(s):

Lolium Perenne ◽

Perennial Ryegrass ◽

Chernozem Soil ◽

Lolium Perenne L

A tenyészedényes kísérletünket a DE AGTC MÉK Agrokémiai és Talajtani Intézet tenyészházában állítottuk be 2010. május 27-én. A kísérletben Debrecen-Látókép környékéről származó mészlepedékes csernozjom vályogtalajt alkalmaztunk, amely az alábbi jellemzőkkel rendelkezett: KA: 37,5; leiszapolható rész: 51%; pH(KCl): 5,5; pH(H2O): 6,6; Hu%: 2,8; AL-P2O5: 140 mg·kg-1; AL-K2O: 316,3 mg·kg-1. Az adatok alapján a kísérleti talaj gyengén savanyú, vályog kötöttségű, közepes nitrogén- és foszfor-, valamint jó kálium-ellátottsággal rendelkezett. A kísérletben kontroll-, műtrágya-, valamint szalmakezelést alkalmaztunk, melyeket bizonyos kombinációkban három különböző baktériumkészítménnyel (Bactofil A, EM-1, Microbion UNC) egészítettünk ki. A kísérletet három ismétlésben véletlenblokk elrendezésben állítottuk be. A tesztnövény angolperje (Lolium perenneL.) volt. A kísérlet kezdetétől számított 8. héten a talaj-, valamint a növényminták begyűjtésére került sor. Meghatároztuk a növényminták száraztömegét, a növény foszfor- és káliumtartalmát, valamint a talajminták nitrát-, valamint AL-oldható foszfor- és káliumtartalmát. Eredményeink alapján főbb megállapításaink a következők: – Az angolperje száraztömegét a műtrágyakezelés szignifikánsan növelte. A hatás a tápelem-ellátottság javulásával magyarázható. – A növény foszforkoncentrációja a műtrágyázás következtében csökkent, amelyet a hígulási effektussal magyarázhatunk. – A növény káliumkoncentrációját a műtrágya-, valamint a műtrágya+baktériumtrágya kezelések szignifikánsan serkentették. – A talaj nitráttartalma szignifikánsan növekedett a műtrágyakezelés kivételével minden kezelésben. – A talaj AL-P2O5-tartalma az NPK-műtrágyázás és az EM-1 kezelés következtében statisztikailag igazolható mértékben megnövekedett, míg az AL-K2O-tartalom kizárólag a szalmakezelés hatására nőtt. A baktériumkészítmények önmagukban alkalmazva általában nem eredményeztek jelentős változást a vizsgált paraméterekben, azonban a készítmények szerves/ásványi anyagokkal kombinált adagolása esetében különböző mértékben befolyásolták a vizsgált mutatókat.

Download Full-text