Breeding Behavior and Chromosome Numbers in Progenies from Twin and Triplet Plants of Poa pratensis

1946 ◽  
Vol 108 (1) ◽  
pp. 26-40 ◽  
Author(s):  
Etlar L. Nielsen
Keyword(s):  
Chromosome Numbers ◽  
Poa Pratensis ◽  
Breeding Behavior

Breeding behavior and chromosome numbers among New Guinea and Java Impatiens species, cultivated varieties, and their interspecific hybrids

1974 ◽  
Vol 52 (5) ◽  
pp. 923-925 ◽  
Author(s):  
Allan R. Beck ◽  
Jack L. Weigle ◽  
Eric W. Kruger
Keyword(s):  
Chromosome Numbers ◽  
Interspecific Hybrids ◽  
New Guinea ◽  
Chromosome Morphology ◽  
Breeding Behavior ◽  
Chromosome Counts

Impatiens crosses were made among the following: P.I. 349629 (Java), P.I. 349586 (New Guinea), I. Itolstii, and "Tangerine." All crosses were successful except those made with I. Itolstii. Chromosome counts were as follows: P.I. 349629 = 16, P.I. 349586 = 32, I. Itolstii = 16, and "Tangerine" = 8. Chromosome counts of the hybrids were midway between the respective parents. Cytological studies indicated a similarity in chromosome morphology and size among all parents except I. holslii. A new genome count of 4 is reported for the genus Impatiens indicating a ploidy series in which x = 4.

Cytology and Breeding Behavior of Selected Plants of Poa pratensis

1945 ◽  
Vol 106 (4) ◽  
pp. 357-382 ◽  
Author(s):  
Etlar L. Nielsen
Keyword(s):  
Poa Pratensis ◽  
Breeding Behavior

A CYTOLOGICAL STUDY OF THE GENUS POA L.

1937 ◽  
Vol 15c (6) ◽  
pp. 281-297 ◽  
Author(s):  
J. M. Armstrong
Keyword(s):  
Chromosome Number ◽  
Chromosome Numbers ◽  
High Frequency ◽  
Somatic Chromosome ◽  
Poa Pratensis ◽  
Basic Chromosome Number ◽  
Somatic Chromosome Number ◽  
Indigenous Plants ◽  
Somatic Chromosome Numbers ◽  
Fibre Attachment

The somatic chromosome numbers of 20 species of Poa were determined. The basic chromosome number for the genus was found to be seven. The species arranged themselves in a polyploid series from diploid to dodecaploid, tetraploids and hexaploids being the most numerous. Three aneuploid species possessed chromosome numbers suggestive of a nonaploid origin. Polymorphism was found to be present in P. compressa L., P. palustris L. and P. nemoralis L. All species examined conformed to the long chromosome type common to the subfamily, Pooideae. The spindle fibre attachment for the chromosomes in the various species ideograms was found to be regularly median or submedian.The chromosome variability and the mode of seed production were examined in Poa pratensis L., using selected, uniform strains, indigenous plants and plants grown from commercial seed. The somatic chromosome number was found to range from 50 to 87 ± 1, 10 of the 19 plants examined possessing aneuploid numbers. The selected strains possessed the same chromosome number for both plants examined, while in the other material the number was variable. A study of meiosis in the P.M.C. showed the selected strains to vary from regular behavior to an irregularity of 3.9 unpaired univalents per cell. All strains possessed large percentages of morphologically good pollen which germinated actively on the stigmas. Reduction was observed in the E.M.C. of the selected strains and a study of the course of embryological development showed no irregularities which might lead to aposporous reproduction. A high frequency of polyembryony was observed which was correlated to the degree of irregularity at meiosis. A theory is advanced to explain how constant aneuploid numbers may be maintained in sexually reproduced strains.

New chromosome numbers inAlchemillaL.(Rosaceae)from Turkey

1997 ◽  
Vol 27 (1-2) ◽  
pp. 191-194 ◽  
Author(s):  
Sema Hayirlioğlu-Ayaz ◽  
Osman Beyazoğlu
Keyword(s):  
Chromosome Numbers

Long-term fertilization experiments on a natural grassland on calcareous meadow soil

2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 255-268
Author(s):  
István Harmati
Keyword(s):  
Trifolium Pratense ◽  
Poa Pratensis ◽  
Festuca Pratensis ◽  
Meadow Soil ◽  
Medicago Lupulina ◽  
Arrhenatherum Elatius ◽  
Natural Grassland ◽  
Fertilization Experiments ◽  
Agropyron Repens

Sekély humuszos szintű, erősen karbonátos réti talajon kialakult természetes (Achilleo-Festucetum pseudovinae) gyepen beállított tartamkísérletekben vizsgáltuk a műtrágyázás kérdéseit a gyep növényi összetételének megjavítása, termésének növelése és minősége javítása céljából. A kísérlet humuszban gazdag, nitrogénnel és káliummal igen jól ellátott, de foszforban szegény talaján az N- és P-műtrágya 2-2 adagját szólóban és kombinációikban alkalmaztuk. Az öntözetlen kísérletet 28, az öntözöttet 14 éven át folyamatosan, széleskörűen vizsgáltuk. Megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze. – A gyep növényi összetételét a N- és a P-műtrágyák adagjaiktól és kombinációiktól függően megváltoztatták. A nitrogén a füvek, a foszfor a pillangósok versenyképességét fokozta és segítette elő növekedését. Az önmagában alkalmazott N-műtrágya a talaj nagyfokú P-szegénysége miatt nem gyakorolt pozitív hatást a gyepre. A P-műtrágya viszont kedvező változásokat okozott: a füvek fejlődésének elősegítése mellett nagymértékben növelte a pillangósok borítási értékét és tömegarányát, különösen az öntözött parcellákon. Öntözetlen viszonyok között a réti perje (Poa pratensis), a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) és a komlós lucerna (Medicago lupulina) alkotta a gyep termésének túlnyomó részét, néhány egyéb fű- és pillangósvirágú komponens társaságában. Az öntözött kísérletben a pillangósok abszolút uralma mellett gyakran a réti perje jutott vezető szerephez. A pillangósok közül az eperhere (Trifolium fragiferum), a komlós lucerna (Medicago lupulina) és a vörös here (Trifolium pratense) váltakozva jutott uralomra. Az időjárás nagyban befolyásolta a gyep pillangós komponenseinek tömegarányát. Az NP kombinációkban a pillangósok tömegaránya erősen lecsökkent, különösen a nagyobb N-adag használata esetén. Öntözetlen területen a sovány csenkesz és a réti perje változó arányban alkotta a gyep termésének túlnyomó részét. Az öntözött parcellákon azonban a réti perje abszolút uralkodóvá vált és az egyre jobban előretörő tarackbúza (Agropyron repens) is jelentősen részt vett a termés kialakításában, elsősorban a nagyobb N-dózisú kombinációkban. A kísérlet 3. évtizedében a csapadékos években megjelent a francia perje (Arrhenatherum elatius) és a réti csenkesz (Festuca pratensis) is. – A gyep termését az önmagában alkalmazott N-műtrágya nem növelte jelentősen. Ezzel szemben a P-műtrágya nagy hatékonysággal 2–4-szeresére (3–5 t·ha–1-ra) növelte a gyep szénatermését, elsősorban a pillangósok nagyarányú térhódítása révén. 1 kg P2O5 öntözetlen körülmények között 43, míg öntözöttben 68 kg szénaterméstöbbletet eredményezett, sokévi átlagban. A 90 kg P2O5·ha–1 adag néhány év után soknak bizonyult. A legjobb eredményt a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 adaggal értük el, amellyel az öntözetlen területen – 28 év átlagában – 7,87, öntözötten – 14 év átlagában – 7,12 t·ha–1 szénatermést kaptunk. Az időjárás nagymértékben befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét, legfőképpen a pillangósok tömegarányának változása révén, különösen az öntözetlen kísérletben. A három növedék tömegének aránya 7 évi átlagban, az öntözetlen kísérletben a szóló foszforkezeléseknél 48:37:15%, míg az NP kombinációknál 56:35:9% volt. Az öntözött területen ezek az arányok az előbbi sorrendben: 39:49:12, illetve 43:41:16%. A nitrogénből számított nyersfehérjehozam sokévi átlagban az öntözetlen kísérletben 428–550, míg az öntözöttben 560–760 kg·ha–1 volt. – A talaj felvehető tápanyagtartalma az évek során jelentősen megváltozott, különösen a talaj 0–10 cm-es rétegében. A P-trágyázás önmagában, de az NP kombinációiban is az adagoktól, illetve az ezek hatására kialakult termések mennyiségétől függő mértékben növelte a talaj P-tartalmát. A legjobbnak a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 kezelésű parcellákban bizonyult: a kísérlet 22. évében a talaj 0–10 cm-es rétegében a P-tartalom 260 mg P2O5·kg–1 lett, ami az erősen karbonátos talajok esetében igen jó P-ellátottságnak mondható. A K-ellátottság azonban az NP-kezeléseknél az optimális szint alá csökkent (172 mg K2O·kg–1) a termések nagyarányú K-kivonása következtében. Ezért néhány évi NP-trágyázás után K-pótlásra is szükség van.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document