The effect of repeated applications of phosphorus fertiliser on wheat yields in the Mallee from 1943 to 2006

2008 ◽  
Vol 59 (8) ◽  
pp. 742 ◽  
Author(s):  
R. A. Latta ◽  
I. Mock ◽  
J. Smith

A previous study in 1968 on this long-term experiment reported the cumulative effects of repeated applications of phosphorus (P) and found that residual effects of applied P resulted in increasing grain yields. A re-analysis of most of that dataset (1943–59) confirmed these results over six cycles of a 3-year rotation (fallow–wheat–oats) with superphosphate applied at 0, 3, 6, 9, and 12 kg P/ha. However, continuation of the experiment in the same plots with a 2-year rotation (fallow–wheat or pasture–wheat) found no further cumulative benefit of residual P on grain yields. Over four decades from 1962 to 2001, yields remained generally constant, after adjusting for growing-season rainfall, with the differences in yield between rates of applied superphosphate also remaining constant over the period. On average, adding 3 kg P/ha was estimated to increase yield by 0.45 t/ha (compared with 0 kg P/ha) and adding 6, 9, and 12 kg P/ha resulted in estimated step-wise yield increases of 0.10 t/ha, 0.10 t/ha, and 0.01 t/ha, respectively.

CORD ◽  
1992 ◽  
Vol 8 (02) ◽  
pp. 34
Author(s):  
S.S. MAGAT ◽  
J.A. HABANA ◽  
L.M. ALFORJA

The beneficial residual effects of the previous regular applications of sodium chloride fertilizers on mature coconuts were evaluated in a long‑term experiment conducted in an inland Tugbok soil (typic Tropudalfs) of Davao, Mindanao (Philippilines). Sodium chloride (common salt) at increpasing rates of 0.0, 0.88, 1.76, 3.52. and 7.04 kg/tree per tree was tested.,   At higher rates of NaCl fertilizer (1.76‑7.04 kg/tree per year) applied regularly for 5 years, the residual respofise in terms of nuts and copra yield tended to, occur for a longer period of 5 years. Except soil Na, soil. properties were not significantly affected by NaCl application.   Implications of the findings are discussed in relation to sound coconut crop agronomy and soil management.


2016 ◽  
pp. 77-80
Author(s):  
Gergely Szilágyi

Our field researches took place on the Látókép test farm of Agricultural Science Centre of University of Debrecen, Centre for Agricultural and Applied Economic Sciences, in long-term experiment, on calcareous chernozem soil, in growing season of 2014/2015. In our experiment we examined the fertilizer reaction and the yield of different winter wheat genotypes (GK Öthalom, GK Csillag, Mv Csárdás, Mv Toldi) with grain maize and sweetcorn forecrops. According to our results, the sweetcorn forecrop strongly affected the yield. In the average of the fertilizer treatments and the varieties, after sweetcorn forecrop 6.9 t ha-1, after grain maize forecrop 5.4 t ha-1 average yield was gained. According to our data, the fertilizer reactions of the varieties were significantly different.


1986 ◽  
Vol 106 (1) ◽  
pp. 205-207 ◽  
Author(s):  
W. J. Ridgman ◽  
J. L. Jones

In a long-term experiment on a boulder-clay soil Ralph & Ridgman (1981) found that the response of potatoes to freshly applied K fertilizer was independent of the amount of K that had been applied during the preceding 10 years. The greatest yield was obtained from plots which had received the greatest amount of K during the preceding 10 years together with the optimum amount of freshly applied K (120 kg K/ha in this case) and the addition of an extra 60 kg K/ha to plots which had received less K previously did not increase the yield. Similar benefits from residual K had been reported by Johnston, Warren & Penny (1970). In view of the continuing disagreement about the need for applying K to cereals on boulder-clay soils it was decided to attempt to quantify these effects more precisely.


2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.


2013 ◽  
Vol 62 (2) ◽  
pp. 311-330
Author(s):  
Jakab Loch ◽  
János Lazányi

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.


2000 ◽  
Vol 28 (1-2) ◽  
pp. 147-152
Author(s):  
T. Szalai ◽  
F. H. Nyárai ◽  
S. Holló ◽  
M. Birkás

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document