Influence of alfalfa (Medicago sativa L.) intercropping and polyethylene mulching on early growth of walnut (Juglans spp.) in central Italy

1995 ◽  
Vol 31 (2) ◽  
pp. 169-180 ◽  
Author(s):  
P. Paris ◽  
F. Cannata ◽  
G. Olimpieri
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Central Italy ◽  
Early Growth ◽  
Polyethylene Mulching ◽  
Medicago Sativa L

Phosphorus seed coatings for pasture species. II. Comparison of effectiveness of phosphorus applied as seed coatings, drilled or broadcast, in promoting early growth of phalaris (Phalaris aquatica L.) and lucerne (Medicago sativa L.)

1988 ◽  
Vol 39 (3) ◽  
pp. 447 ◽  
Author(s):  
JM Scott ◽  
GJ Blair
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Plant Height ◽  
Early Growth ◽  
The Other ◽  
Fertilizer Treatment ◽  
Seed Coating ◽  
Phalaris Aquatica ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Application Methods ◽  
P Sources

The relative efficiency of phosphorus (P) seed coatings and drilled and broadcast applications of P was investigated in a glasshouse experiment conducted with phalaris (Phalaris aquatica L.) and lucerne (Medicago sativa L.) in P-deficient soil. Two P sources (monocalcium phosphate [MCP] and dicalcium phosphate [DCP]) were used at three rates in seed coatings (0, 5 and 10 kg P ha-1) or at six rates each of drilled or broadcast applications (0, 2.5, 5, 10, 20 and 40 kg P ha-1). MCP coatings severely reduced lucerne emergence and hence yield, but had little effect on phalaris emergence. No other fertilizer treatment affected emergence. The height of phalaris plants at 27 days after sowing (d.a.s.) was increased as much by seed coatings containing MCP at 5 kg P ha-1 as by drill or broadcast applications of MCP at 20 kg P ha-1. Plant height of the MCP seed coating treatments was also less variable than the other application methods, suggesting that the coatings provided more uniform access to P. Seed coatings containing DCP at 10 kg P ha-1 increased phalaris plant height more than did drilled or broadcast applications at 40 kg P ha-1, but there was no effect of any DCP treatment on lucerne growth at 27 d.a.s. The relatively large differences observed in plant height between different application methods at 27 d.a.s. diminished over time until, at 57 d.a.s., only small differences were evident. The dry matter yield and P content of both species were increased by increasing rates of MCP, but DCP had little effect at any rate. The reduced differences between the seed coating treatments and the other application methods at harvest may have been due to the limited soil volume of the pots used; further work is necessary in larger soil volumes to determine the significance of the early growth advantage conferred on phalaris by the phosphorus seed coatings, and to find ways of protecting lucerne from soluble P sources during germination.

EFFECTS OF VEGETATION DECOMPOSITION AND CARBOFURAN ON ESTABLISHMENT AND YIELD OF SOD-SEEDED ALFALFA

1983 ◽  
Vol 63 (2) ◽  
pp. 421-427 ◽  
Author(s):  
P. M. DOWLING ◽  
D. L. LINSCOTT
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Early Growth ◽  
Botanical Composition ◽  
Canopy Architecture ◽  
Application Time ◽  
Decomposition Time ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Herbicide Glyphosate

The effect of varying degrees of sward decomposition and carbofuran at 1.1 kg a.i./ha on establishment and yield of sod-seeded alfalfa (Medicago sativa L. ’Iroquois’) was assessed at Ithaca, N.Y. during 1980 on four sites differing in botanical composition and canopy architecture. Differential decomposition was achieved by applying the herbicide glyphosate (2.2 kg a.i./ha) at three sequential times before a late May seeding. The influence of lime and charcoal on alfalfa establishment was also evaluated. Seedling numbers generally increased with progressively earlier killing of vegetation, though the pattern differed at each site. Seedling numbers were lowest on the quackgrass sod and highest on the haysod sites. Carbofuran application increased seedling numbers, particularly at the latest glyphosate application time. Lime and charcoal had little effect. The influence of decomposition time was not transient since treatment differences up to 1 yr after planting were still apparent. The data presented suggest that allelopathic factors and to a lesser extent arthropod activity limit seedling numbers and the early growth of sod-seeded alfalfa.Key words: Decomposition, carbofuran, sod-seeding, alfalfa

Phosphorus seed coatings for pasture species. I. Effect of source and rate of phosphorus on emergence and early growth of phalaris (Phalaris aquatica L.) and lucerne (Medicago sativa L.)

1988 ◽  
Vol 39 (3) ◽  
pp. 437 ◽  
Author(s):  
JM Scott ◽  
GJ Blair
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
P Uptake ◽  
Early Growth ◽  
Phalaris Aquatica ◽  
Early Seedling Growth ◽  
P Content ◽  
Early Seedling ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Germinating Seeds ◽  
P Sources

Seed coatings containing phosphorus (P) can be an effective way of promoting early seedling growth in P-deficient soil, but there is insufficient information available on the P sources and rates which are both safe to germinating seeds and effective in supplying P. A growth chamber experiment was undertaken to study the effect on the emergence and early growth of phalaris (Phalaris aquatica L.) and lucerne (Medicago sativa L.) of seed coatings containing one of three P sources (mono-[MCP], di-[DCP], or tricalcium phosphate [TCP]) at three rates (0.625, 1.25 or 2.5 mg P seed-1). The emergence of lucerne was markedly delayed (as measured by fitted Mitscherlich functions) by increasing rates of MCP, whilst that of phalaris was only slightly delayed. DCP and TCP had only slight effects on the emergence of both species. Leaf number (at 27 days after sowing [d.a.s.]), dry matter yield and P content of shoots of both species (at 35 d.a.s.) were increased by all P sources. With phalaris, MCP was approximately four times as effective per unit of P as DCP, which in turn was approximately four times as effective as TCP, whereas, with lucerne, MCP was twice as effective as DCP, which in turn was twice as effective as TCP. The results show that whilst emergence was most affected by soluble P sources at high rates, these same sources were most effective in promoting early P uptake per unit of P applied.

Isolation and characterisation of endophytic actinobacteria and their effect on the early growth and nodulation of lucerne (Medicago sativa L.)

2015 ◽  
Vol 405 (1-2) ◽  
pp. 13-24 ◽  
Author(s):  
Xuyen H. Le ◽  
Christopher M. M. Franco ◽  
Ross A. Ballard ◽  
Elizabeth A. Drew
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Early Growth ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Endophytic Actinobacteria

Estimación de biomasa aérea de forrajes de invierno bajo riego a través de un dron

2019 ◽  
Vol 12 (4) ◽  
Author(s):  
Francisco Gavi Reyes ◽  
César Botello-Aguillón ◽  
Leonardo Tijerina-Chávez ◽  
Arturo Galvis-Spíndola ◽  
Rodrigo Roblero-Hidalgo
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Avena Sativa ◽  
Medicago Sativa L

E Objetivo: Desarrollar un procedimiento para estimar biomasa con imágenes digitales captadas desde un dron y modelación 3D (ID-Dron-3D) aplicable en alfalfa (Medicago sativa L.) y avena forrajera (Avena sativa L.). Diseño/metodología/aproximación: Con una cámara digital acoplada al dron se obtuvieron imágenes antes de la cosecha de los cultivos, que fueron procesadas con software para luego estimar volumen de biomasa. En cada cultivo se midió altura de la planta y área cosechada, volumen aparente y real de biomasa, y peso de biomasa fresca y seca. Resultados: Con base en el análisis de regresión se obtuvieron modelos lineales a una p<0.05 para predecir: biomasa fresca en avena (R2=0.70) y alfalfa (R2 =0.47); y biomasa seca en avena (R2=0.78) y en alfalfa (R2=0.31) mediante ID-Dron-3D. Limitaciones del estudio/implicaciones: Considerando las R2 de los modelos obtenidos, los resultados en la avena forrajera fueron mejores, respecto a los detectados en alfalfa, lo cual se puede deber a la mayor variabilidad de la cobertura vegetal, ya que, en algunas unidades de muestreo, las plantas de alfalfa no cubrían completamente el suelo. Hallazgos/conclusiones: El rendimiento de biomasa fresca y seca de ambos cultivos se correlacionó significativamente con su respectivo volumen aparente estimado con imágenes digitales tomadas desde un dron y su procesamiento 3D (ID-Dron-3D).

ALFALFA (Medicago sativa L.) CULTIVADA EN CAMPECHE, MÉXICO Y SU INTEGRACIÓN LOCAL EN LA ALIMENTACIÓN DE CORDEROS EN CONFINAMIENTO

2018 ◽  
Vol 11 (9) ◽  
Author(s):  
CC. Castillo-Águilar
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Pennisetum Purpureum ◽  
Medicago Sativa L

Se comparó el uso de diferentes dietas con base en heno de alfalfa cultivada (Medicago sativa L.) en Campeche y su relación con un concentrado comercial y pasto Taiwán (Pennisetum purpureum), T1=concentrado comercial, T2=T1+heno de alfalfa, T3=T1+pasto Taiwán, T4=heno de alfalfa. Se evaluó el comportamiento productivo y metabólico de corderos en sistema intensivo utilizando 20 corderos machos con encaste de Pelibuey, Dorper y Black Belly de 12.5±1 kg de peso vivo (PV). Se midió el consumo de materia seca total (CMS), la ganancia diaria de peso (GDP), la conversión alimenticia (CA), y la digestibilidad in situ de la materia seca (DISMS). También fueron evaluados el pH, nitrógeno amoniacal (NH3) y la concentración de ácidos grasos volátiles (AGV) en líquido ruminal. La mejor GDP en gramos por día, de 234 g (p?0.05) se obtuvo en el T2; en contraste, el T3 mostró la menor GDP. La dieta que incluyó la mezcla de heno de alfalfa y concentrado mejoró significativamente las condiciones de las variables pH, NH3 y AGV (p?0.05).

ALFALFA VARIETIES ZONED IN THE CENTRAL CHERNOZEM ZONE OF THE RUSSIAN FEDERATION

2020 ◽  
Author(s):  
Galina Stepanova
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Dry Matter ◽  
Maximum Yield ◽  
The State ◽  
Average Yield ◽  
State Register ◽  
Independent Evaluation ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Alfalfa Varieties ◽  
Central Chernozem

The article describes the main morphological and biological features of alfalfa varieties included in the State register of breeding achievements approved for use in the Central Chernozem zone of Russia. A total of 32 alfalfa varieties are included in the State register. This is 9 varieties of blue alfalfa (Medicago sativa L. subsp. Sativa) of domestic selection and 8 foreign, 11 varieties of variable alfalfa (Medicago sativa L. nothosubsp. varia (Martyn) Arcang.) domestic selection and 1 variety of foreign and 3 varieties of yellow alfalfa (Medicago sativa L. subsp. falcata (L.) Arcang.). It shows the average and maximum yield of varieties determined in the process of state variety testing, as well as independent evaluation in research institutions in the region. Varieties of blue alfalfa of domestic selection Kevsala, Elena, Satellite, Vavilovskaya Yubileynaya were the most productive. The average yield of dry matter of these varieties reaches 8.4–9.2 t/ha, the maximum — 15.3–17.7 t/ha. Alfalfa varieties Timbale and Galaxy were the most productive among foreign varieties: the average yield of dry matter was 8.1 and 8.3 t/ha, the maximum – 15.5 and 17.2 t/ha. Varieties of alfalfa variable Vitalina and Vela provided an average yield of dry matter of 7.6 and 9.0 t/ha, the maximum yield reached 15.4 and 18.1 t/ha.

Szennyvíziszappal kezelt Medicago sativa L. növekedésének és rizoszféra tulajdonságainak monitorozása modellkísérletben

2008 ◽  
Vol 57 (1) ◽  
pp. 113-132 ◽  
Author(s):  
Attila Palágyi ◽  
Hamuda Hosam E. A. F. Bayoumi ◽  
Nikoletta Tóth ◽  
Mihály Kecskés
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Medicago Sativa L

A szennyvíziszappal kezelt talajok minőségének meghatározásához elengedhetetlen a biológiai mutatók jellemzése. Jelen tanulmány célja az volt, hogy modellkísérlet segítségével megvizsgáljuk a talajokhoz (barna erdőtalaj és réti csernozjom) különböző arányban (0, 20, 40, 60 és 100% iszap:talaj) hozzáadott szennyvíziszap hatását a talaj pH-értékére, nedvességtartalmára és légzésére, valamint termőképességére (növényi szárazanyag-tartalom), enzimatikus tulajdonságaira és az ott élő mikrobiális közösségekre.Modellkísérletben, eltérő arányú iszap/talaj keveréken termesztettünk lucernát 63 napon keresztül. Mértük a relatív növényi szárazanyag-tartalmat, valamint a talaj pH-értékének és nedvességtartalmának a változását. Megvizsgáltuk továbbá a rizoszféra mikrobiális összetételét (aerob heterotróf baktériumok, aerob heterotróf spórások, cellulózbontók és foszfátoldók, fuorescens Pseudomonas ok, Sinorhizo-biummeliloti , aktinomicéták, fonalas gombák, valamint élesztők csíraszámát) és a különböző enzimek (FDA, dehidrogenáz, kataláz, ureáz, proteáz, foszfatáz, β-glükozidáz és aril-szulfatáz) aktivitását. Ugyancsak meghatároztuk a kibocsátott CO 2 alapján a talajlégzés mértékét.Eredményeink azt mutatják, hogy a szennyvíziszap hozzáadásával a talaj hosszabb ideig megőrizte nedvességtartalmát, mint a kontroll (100% talaj/0% iszap), valamint emelkedett a talaj pH-értéke is. A növények egészséges fejlődésén és növekedésén kívül, a legnagyobb növényi szárazanyag-tömeget is a nagy szennyvíziszap tartalmú minták (60–100% iszap) esetében mértük. A minták szennyvíziszap- koncentrációjának emelésével jelentősen nőtt a tenyészthető mikrobiális populációk sűrűsége is a lucerna rizoszférájában.A leggyakrabban előforduló baktériumok a következő genus okhoz tartoztak: Acinetobacter, Azotobacter, Bacillus, Brevundimonas, Cellulomonas, Chromo-bacterium, Corynebacterium, Enterobacter, Escherichia, Flavobacterium, Klebsiella, Micrococcus, Proteus, Pseudomonas, Sinorhizobium, Serratia, Stenotrophomonas, Streptococcus, Streptomyces és Zooglea . A legmagasabb fonalasgomba-populációkat a barna erdőtalajban mértük, mindkét (hódmezővásárhelyi és nyíregyházi) szennyvíziszap jelenlétében. A leggyakoribb izolátumok az Altenaria, Aspergillus, Cephalosporium, Cladosporium, Fusarium, Geotrichum, Mucor, Penicillium, Rhizopusés _s

Effect of microelement loads on alfalfa (Medicago sativa L.) grown on a calcareous sandy soil

2012 ◽  
Vol 61 (2) ◽  
pp. 345-362
Author(s):  
Imre Kádár ◽  
Márk Rékási
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Sandy Soil ◽  
Medicago Sativa L

Karbonátos Duna–Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg·ha-1 mikroelem-terhelés hatását a lucernára a 2004 és 2008 közötti időszakban. A mikroelemek sóit egy ízben, a kísérlet indulásakor, 1995 tavaszán szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3 és ZnSO4 formájában. A 6 elem×4 terhelési szint = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 parcellát jelentett, 7×5 = 35 m2-es parcellákkal. A termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és az NPK főbb tápelemekkel gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100– 100–100 kg·ha-1 N, P2O5 és K2O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. A lucerna telepítése előtt 2003 őszén 400 kg·ha-1 P2O5- és 600 kg·ha-1 K2O-adaggal előretrágyázást végeztünk. A N-trágyát továbbra is évente adagoltuk megosztva (ősszel és tavasszal fele-fele arányban). A főbb eredmények: – A talaj kielégítő NPK kínálata és a kedvező csapadékviszonyok hozzájárultak ahhoz, hogy a lucerna 5 éven át kielégítően fejlődött és összesen 45 t·ha-1 légszáraz szénatermést adott. A legkisebb hozamot (5,5 t·ha-1) az 1. év adta, a legnagyobb hozamokat (11, illetve 10 t·ha-1 ) a 2. és 3. évben kaptuk A kísérlet 10–14. éveiben a Cr(III)- és a Cr(VI)-szennyezés érdemi dúsulást nem okozott a lucerna hajtásában. A kontrolltalajon mért 0,1–0,5 mg·kg-1 Cr-koncentráció 1–2 mg·kg-1 értékre emelkedett átlagosan a szennyezett kezelésekben. Az elöregedő lucernában az évekkel a Cr-tartalom mérséklődött. A Cr(III) ion alapvetően megkötődött a feltalajban, míg a Cr(VI) ion döntően a 2–3 m-es talajmélységbe mosódott. – Az ólom és a réz a szántott rétegben maradt. A kontrolltalajon mért 0,2–0,4 mg·kg-1 Pb-koncentráció 0,5–1,4 mg·kg-1-ra emelkedett a szénában, szennyezett talajon, az évek átlagában. A réz 5–7-ről 9–10 mg·kg-1-ra nőtt a maximális Cu-terheléssel, az évek átlagait tekintve. A szelén extrém módon, átlagosan 3 nagyságrenddel dúsult a szénában. A kontrolltalajon az 1 mg·kg-1 méréshatár alatt maradt, míg a maximális terheléssel 200–400 mg·kg-1 értékre ugrott. A széna takarmányozási célra alkalmatlanná vált. Kevésbé szennyezett talajon a lucerna fitoremediációs célokra alkalmas lehet. Az 5 év alatt a 45,5 t·ha-1 szénatermésbe erősen szennyezett kezelésben 6–12 kg·ha-1 Se akkumulálódott. A 10–15 évvel korábban adott Na-szelenit alapvetően Ca-szelenáttá alakulhatott ezen a karbonátos, jól szellőzött talajon és 4 m mélységig kimosódott. A cink mérsékelt mobilitást mutatott. A kontroll-talajon mért 18–21 mg·kg-1 Zn-tartalom a 270 kg·ha-1 Zn-adaggal 25–31 mg·kg-1-ra emelkedett az évek átlagában. A Zn-terhelés tulajdonképpen a lucerna rejtett Zn-hiányát szüntette meg. – Az 5 év alatt a lucerna számításaink szerint 1580 kg N, 1177 kg Ca, 744 kg K (893 kg K2O), 145 kg Mg, 140 kg S, 133 kg P (305 kg P2O5); 0,1–12,6 kg Se; 2–3 kg Na; 0,8–1,3 kg Zn; 278–427 g Cu; 14–39 g Cr és 15–35 g Pb elemet épített be a 45 t föld feletti hajtásába. A felvett nitrogén több mint 2/3-a a levegőből származhatott. A talajkimerülés kérdése felmerül a tartós lucernatermesztés során. A K-hiányos termőhelyeken elsősorban a K, a kilúgzott talajokon a Ca pótlásáról gondoskodni szükséges a telepítés előtt. Hasonló viszonyokat feltételezve elvileg az Pb fitoremediációja 65 ezer, a Cr 50 ezer, a Cu 7560, a Zn 2885, a Se 105 ilyen „lucernaévet” igényelne. A lucerna tehát elvileg alkalmas lehet a szelénnel mérsékelten szennyezett talaj tisztítására. – Az 5 m mélységig végzett mintavételek adatai szerint 2006-ban (a kísérlet 12. éve után) a Cr(VI) kimosódási zónája meghaladta a 3 m, míg a Se kilúgzása a 4 m mélységet a 270 kg·ha-1 kezelésekben. A Cr(III), Pb, Zn és Cu elemeknél a vertikális elmozdulás nem volt igazolható. – Korábbi adatainkat és a lucerna élettani optimumait is figyelembe véve az 1 t tervezhető szénatermés úgynevezett fajlagos elemtartalmának irányszámait 35-7-25-30-5 = N-P2O5-K2O-CaO-MgO kg·t-1 értékben javasoljuk a hazai szaktanácsadás számára bevezetni.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document